János Károly lemondása váratlanul érte a közvéleményt. A király egészségi állapota az elmúlt években valóban megromlott, mégis voltak, akik kétségbe vonták, hogy valóban emiatt mondott le, nem pedig az utóbbi évek botrányai befolyásolták a döntését, amelyek megtépázták a királyi család hírnevét. Az ország egykor legnépszerűbb emberét sokat bírálták fényűző életvitele miatt, amelyet a gazdasági válság közepette is fenntartott, veje és egyik lánya pedig korrupciós ügybe keveredett.

A 46 éves Fülöppel új fejezet kezdődött. Első hivatalos beszédében az embereknek az államba vetett bizalmának visszaszerzését, az átláthatóságot és Spanyolország egységét nevezte meg céljainak. A királyváltás ugyanakkor felerősítette a monarchikus rendszert nem pártolók hangját, újra megnyitva ezzel azt a vitát, hogy vajon melyik a legmegfelelőbb államforma az ország számára.

Az új uralkodónak komoly elvárásokkal kell szembenéznie. Tőle várják például, hogy segítsen megoldást találni a jelentős, 24 százalékos munkanélküliségre, ami 4,5 millió embert érint Spanyolországban. Számítanak rá a regionális önállósodási törekvések kezelésében is.

Katalónia esetében a függetlenséget pártolók régóta nehezményezik, hogy túl sokkal járulnak hozzá a központi költségvetéshez, de csak keveset kapnak vissza. Az autonóm közösségben két éve megválasztott kormánypárt fő választási ígérete volt, hogy véleménynyilvánító népszavazást rendeznek a Spanyolországtól való elszakadásról. Francesc Homs, katalán elnök ezt végül keresztül vitte, igaz, nem az eredeti elképzelések szerint, mivel azt a spanyol kormány minden lehetséges törvényes eszközzel igyekezett megakadályozni, mondván, hogy csak országosan lehet népszavazást tartani és egy közösség nem dönthet ilyen módon a sorsáról.

Hónapokig tartott a jogi herce-hurca, miközben az utcákon egymást váltották a tüntetések és ellentüntetések. A spanyol kormány az alkotmánybíróságon megtámadta a referendumot, amelyet a testület felfüggesztett, ahogy a később bejelentett, nem hivatalos "alternatív" népszavazást is. Ennek ellenére november 9-én megrendezték az úgynevezett konzultációt. Az 5,4 millió szavazásra jogosult katalán közül 2,3 millióan voksoltak, a függetlenséget és az elszakadást 1,8 millióan támogatták. A katalán kormány sikernek, a spanyol kabinet kudarcnak ítélte az eredményt.

A katalánok ennek alapján tárgyalást kezdeményeztek egy újabb, immár hivatalos népszavazásról, amely elől a spanyol miniszterelnök elzárkózott. A felek között tovább fokozódik a feszültség, amely az autonóm közösségben akár előre hozott választásokhoz is vezethet jövőre.

A dél-európai országnak 2014-ben komoly fejtörést okozott az ebola járvány is. Két, Nyugat-Afrikában megfertőződött spanyol papot is Madridba szállítottak a jobb kezelés érdekében, de nem tudták megmenteni őket. Egyikük viszont megfertőzött egy kórházi ápolónőt, Teresa Romerot. Õ volt az első, aki Európában kapta el a betegséget, és ez hatalmas riadalmat okozott, mivel addigra már több, mint ezren haltak bele a vérzéses lázba Afrikában.

A 42 éves nőt azzal vádolták, hogy nem ment azonnal kórházba a tünetek megjelenése után és az őt megvizsgáló háziorvost nem tájékoztatta, hogy ebolás beteget látott el korábban. Emiatt 15 embert zártak 21 napos karanténba, akik kapcsolatba kerültek vele. Végül kiderült: egyikük sem lett beteg.

Az asszony kutyáját viszont elővigyázatosságból elaltatták. Az ügy nagy vihart kavart, állatvédők igyekeztek megakadályozni a kutya elszállítását, napokon át tüntettek az család otthona előtt, majd többen követelték a madridi egészségügyi vezetés lemondását.

Az eset miatt felállított vizsgálóbizottság súlyos szakmai hiányosságokat állapított meg: az ebolás betegek kezelésében közreműködő egészségügyi dolgozók nem voltak megfelelően felkészítve, és a védőfelszerelések sem voltak megfelelőek.