Ritka pillanat ez, a Konzervatív Párt vezette brit kormány ugyanis általában nem sok jó szót veszteget az Európai Unió és a szélesebb értelemben vett "Európa" intézményeire, és éppen az uniós bevándorlás szabályozásának kérdésében vívja Brüsszellel a legszikrázóbb csörtéket.

Cameron a luxemburgi székhelyű EU-bíróság végzését - amely egy romániai munkanélküli nő németországi segélyezési jogosultságának ügyében döntött a német kormány javára - azonnal precedensértékűnek nevezte más EU-tagállamok számára is.

A bírósági határozat London értékelése szerint alátámasztja azt a hivatalos brit kormányzati álláspontot, amely szerint az Európai Unión belül sem lehet feltételek nélküli jognak tekinteni a letelepedést és a munkavállalást más EU-tagállamokban, és fel kell számolni az unión belüli "szociális turizmust".

London és Brüsszel jelenlegi konfrontációjának gyökerei az EU egy évtizeddel ezelőtti keleti bővítéséig nyúlnak vissza.

A Tony Blair vezette akkori munkáspárti kormány ugyanis alaposan mellélőtt a kelet- és közép-európai EU-tagállamokból várható beáramlás előrejelzésével. A brit belügyminisztériumi korabeli előrejelzése évi 5-13 ezerre taksálta a keletről érkező munkavállalók várható számát, hivatalos becslések szerint azonban a bővítés óta összesen 1-1,5 millió keleti EU-polgár települt le tartósan Nagy-Britanniában, és volt olyan év, amikor negyedmillióan érkeztek.

Ennek a balul sikerült prognózisnak a megítélésében ma már nincs vita a Munkáspárt és a jelenleg kormányzó Konzervatív Párt között.

Jack Straw, a Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veteránja, aki a 2004-es bővítés idején külügyminiszter volt, a keleti tagállamok csatlakozásának idei tizedik évfordulóján "látványos hibának" nevezte, hogy London annak idején az átmeneti korlátozások lehetőségéről lemondva, azonnal megnyitotta a brit munkapiacot az A8-országok - "Accession 8", vagyis a nyolc frissen felvett keleti EU-tagállam - polgárai előtt.

David Cameron néhány hete - Straw szóhasználatát még egy kicsit tovább erősítve - "monumentális hibának" nevezte ugyanezt.

Ezen a politikai választóvonalakon átívelő, ritka konszenzuson nem változtat az sem, hogy az üzleti szereplők és a pénzügyi elemzők egybehangzó véleménye szerint egyértelműen jót tett a brit gazdaságnak a keleti bevándorlási hullám, és szó sincs tömeges szociális turismusról.

Az egyik tekintélyes londoni elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) becslése szerint csak a lengyel munkavállalók - akik a keleti EU-tagállamokból érkezők kétharmadát tették ki - már a bővítés utáni első két évben Liverpool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítették a keresletet a brit gazdaságban, mégpedig úgy, hogy ez nem gyakorolt érezhető felhajtóerőt a bérinflációra.

Az egyik neves londoni egyetem, a University College London (UCL) kutatói minap ismertetett tanulmányukban kimutatták, hogy az Európai Unióba 2004 óta felvett közép- és kelet-európai országok munkavállalói az elmúlt évtizedben 12 százalékkal több adót fizettek be a brit költségvetésbe, mint amennyit onnan szociális ellátás formájában igénybe vettek, mindemellett olyan mennyiségű és minőségű produktív szaktudást hoztak magukkal, amelynek oktatási költsége 6,8 milliárd fontjába (2700 milliárd forintjába) került volna Nagy-Britanniának.

A Konzervatív Párt népes EU-szkeptikus táborát mindez nem győzi meg. Az ő érveik szerint a bevándorlás makrogazdasági előnyeit semlegesíti a mikroszinten, a brit lakosság napi életvitelében jelentkező gondok sokasága. A visszatérő érvek között szerepel, hogy sok városban "elöntik" az iskolákat az angolul nem beszélő külföldi gyerekek, hátráltatva az oktatást, és az egyébként is kapacitásai határain dolgozó állami egészségügyi szolgálatra (NHS) szintén jelentős többletterhet ró a más EU-országokból érkezők ellátása.

A bevándorláspárti tábor ellenérve az, hogy éppen a brit közoktatás és az NHS omlana össze először, ha a brit kormány jelentősen korlátozná a bevándorlást az Európai Unióból. Ez a két közszolgáltatási ágazat függ ugyanis a legnagyobb mértékben az importált munkaerőtől, különösen most, hogy hatévi mélypontra, 6 százalékra - az euróövezeti átlag felére - süllyedt a munkanélküliség Nagy-Britanniában, és egyre szorítóbb egyes szakterületeken a képzett munkaerő hiánya.

A közhangulatot ennek ellenére az a felháborodás tükrözi igazán, amelyet a Greencore élelmiszeripari cég kavart azzal, hogy épülő angliai szendvicsgyárába Magyarországról (is) toboroz munkaerőt, miközben az üzemnek otthont adó közép-angliai Northampton kisvárosban nyolcezer a nyilvántartott munkanélküliek száma. A Greencore hiába cáfolta azokat a sajtóbeszámolókat, hogy csak magyar munkaerőt kíván alkalmazni, és hiába bizonygatja, hogy helyben is felvételi felhívások egész sorát tette közzé - a northamptoni szendvicsgyár ügye is a bevándorlásellenes EU-szkeptikus kampány érvrendszerének részévé vált.