A gyarmatosítás korából származó tömegsírból 4-500 ember földi maradványai kerületek elő eddig, de az építőmunkások szerint ennél sokkal több lehet még a föld alatt.

A rabszolgaként vagy félrabszolgaként dolgoztatott bányászok maradványai 1,8 méteres mélységben kerültek elő egy iskola udvarán, egy új épület alapozása közben, egy négyszer négy méteres területen.

A Cerro Rico hegy oldalában fekvő város gazdag ezüst- és ónlelőhelyeiről vált híressé a spanyol hódítás időszakában, az ércek bányászata már a 16. században nagy erőkkel megindult. A ma 200 ezer lakosú Potosí annak idején, a bányászat fénykorában a világ egyik legnépesebb városa volt.

A potosí ezüst- és ónbánya a világ legnagyobbja lett azután, hogy a spanyolok 1545-ben felfedezték, és a gyarmati uralom 19. századi végéig a gazdagság bő forrását jelentette Spanyolországnak.

A potosí Tomas Frías Állami Egyetem kutatói szerint az ezüst- és ónbányákban a spanyol gyarmatosítók főleg ajmara indián őslakosokat dolgoztattak ingyen vagy nagyon kevés ellentételezéssel, s a föld alatti munka igen veszélyes volt.

A kutatók azt sem tartják kizártnak, hogy nem egy tömegsírról, hanem egy szerencsétlenség helyszínéről van szó, 1623-ban ugyanis átszakadt egy, a bányászathoz létesített mesterséges tó gátja, és az áradat 2000 bányászt rántott magával a halálba.

Potosít és környékét, a Cerro Ricót az UNESCO a múlt hónapban nyilvánította a világörökség részévé, hogy megvédje a "kontrollálatlan bányászattól".