Ezt a Magyarországom is jól ismert világhírű cseh filmrendező mondta Prágában újságíróknak, amikor bemutatta önéletrajzának első kötetét. A Szeszélyes évek (Rozmarná léta) című kötetet a prágai Slovart könyvkiadó jelentette meg.

Menzel önéletrajzában elárulja, hogy a film alapjául szolgáló Bohumil Hrabal-novella a hatvanas években véletlenül került a kezébe. Azt csak később tudta meg, hogy megfilmesítését már három neves cseh rendező sem vállalta.

"Néha az ilyen könnyelműség meghozza gyümölcsét. Nekem szerencsém volt abban, hogy valóban fiatal és buta voltam" - fejtette ki Menzel. Hozzátette: a film főszereplőinek a kiválasztásával is szerencséje volt, mert akikre először gondolt, azok különböző okok miatt végül is nem tudták vállalni a szerepeket. Az új szereposztás pedig nagyszerűnek bizonyult.

A hazaáruló Zednícek szerepére például azért választotta ki Vladimír Brodskyt, mert akkoriban ő volt a cseh film egyik legszimpatikusabbnak tartott személyisége, aki ebben a negatív szerepben képes volt egyfajta megértést és együttérzést kiváltani.

Gyakran megkérdezték tőle, tudatában volt-e annak, hogy sikerfilmet forgat. "Ez az eszünkbe sem jutott. Az volt az egyetlen célunk, hogy olyan filmet készítsünk, amely érdekelni fogja a cseheket. A nagy ambíciók gyakran nyűgként hatnak az alkotóra" - mutatott rá a rendező, aki 1968-ban kapott Oscar-díjat a Szigorúan őrzött vonatokért.

A rendkívüli nemzetközi sikert elért filmért Menzel saját bevallása szerint akkoriban szép pénzt, 27 ezer koronát kapott, a honoráriumból vett egy zöld színű Trabantot. "Néhányan majdnem kizártak a cseh filmesek világából, mert ők nyugati kocsikon, legalább Fiaton jártak" - mesélte mosolyogva.

Menzel önéletrajzának első kötetét 1988-al zárja. A már készülő második kötetben a nyolcvanas évek végét és a rendszerváltás utáni időszakot meséli el.