Az új mikroba kedvező tulajdonsága, hogy a vártnál sokkal gyorsabb olajlebontó tevékenysége közben sem meríti ki jelentősen a víz oxigéntartalmát - magyarázzák a kutatók a Science című tudományos lap online kiadásában (sciencemag.org) megjelent cikkükben.

Az olajlebontó mikrobák általában számottevően csökkentik a víz oxigéntartalmát, és egyfajta "halott zónát" hoznak létre környezetükben, ami veszélyes a tengeri élővilág többi része számára. (Ilyen halott zónák egyébként majdnem minden nyáron kialakulnak a Mexikói-öbölben a Mississippi által a tengerbe hordott mezőgazdasági vegyszerek következtében.)

A kutatás vezetője, a kaliforniai Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósa, Terry Hazen elmondása szerint az eredmények arra engednek következtetni, hogy a baktériumok jelentős szerepet játszhatnak a mélytengeri olajnyúlványok felszámolásában.

"Eredményeink azt mutatják, hogy az olajszivárgás alapvetően megváltoztatta a mikrobaközösséget: jelentősen ösztönözte az alacsony hőmérsékletet kedvelő mélytengeri baktériumok kialakulását, amelyek közeli rokonságban állnak az ismert olajlebontó mikrobákkal" - fejtette ki Hazen, aki szerint a Mexikói-öbölben élő baktériumok fokozatosan alkalmazkodhattak az időrőr időre előforduló - és részben természetes - olajszivárgáshoz.

A kutatócsapat 17 mélytengeri helyről több mint 200 mintát gyűjtött be május 25. és június 2. között.

Környezetvédők aggódva figyelik a hatalmas olajfolt és a vízfelszín alatti olajcsomók tengeri élővilágra gyakorolt hatását. Egy múlt heti jelentés szerint egy helyen 22 mérföldes hosszban nyúlik el a víz alatt az apró olajcseppek szórványa.