A kongresszus 100 ezer dollárt biztosít az új elnöknek otthona kialakítására, a költözés költségei viszont az elnöki családot terhelik. A 16. first lady, Mary Todd Lincoln 1861-ben a Fehér Ház berendezésére szánt költségkeretet az akkor gigantikus összegnek számító 6700 dollárral túllépte. A Fehér Ház berendezése alapvetően az elnök feleségének feladata.

Jimmy Carter földszínekkel berendezett Ovális Irodáját a közvélemény fantáziátlannak és sivárnak tartotta, jóllehet az iroda berendezése még Gerald Ford nevéhez kötődik, Carter elnök költségtakarékossági szempontok miatt egyáltalán nem változtatott rajta.

A Kennedyk fehér házi dekorációját francia stílusa miatt kritizálták, a Clinton-adminisztrációét pedig túlságosan "arkansasi-asnak" tartották. A lakberendezési melléfogások listáját Nancy Reagen vezeti, aki 1981-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy a jobb térkihasználás érdekében le kellene bontani a Fehér Ház egyik leghíresebb termének, a Lincoln-hálószobának az egyik falát.

A költözési folyamatot bonyolítja, hogy a leköszönő elnöknek ugyanazon a napon kell elszállíttatnia a holmiját a Fehér Házból, amikor az új elnök hivatalosan beköltözik, így a személyzetnek körülbelül 5 óra alatt kell levezényelnie a költözést, az új elnöki pár által kiválasztott bútorok elhelyezését és a dobozok kipakolását.

A beköltözés nem mindig zökkenőmentes. A legenda szerint Dwight Eisenhower olyan rossz viszonyban volt elődjével, Harry Trumannal, hogy nem volt hajlandó részt venni a ház "bemutatóján", ezért az első, az elnöki rezidencián töltött reggelen nem tudta, merre van az irodája.

A bútorok mellett fontos szerepe van az étkészletnek. A két új porcelánkészlet egyikét, amelyet a következő években a Fehér Házban használnak majd a magyar származású Anna Weatherley készítette budapesti műhelyében.