Magabiztossága egyesek szerint sok a jóból, de annyi bizonyos, hogy ez egy kiegyensúlyozott személyiség önbizalma, ami edződhetett akár azoknak az előítéleteknek a próbatételén is, amelyek a pályakezdését kísérték. E magabiztosság birtokában óhajt Barack Obama egységteremtő erőként úrrá lenni az Egyesül Államok súlyos gazdasági bajain, és ugyanakkor a belpolitika kártékony megosztottságán, hiszen Washingtonban mintegy húsz éve tart neoliberálisok és neokonzervatívok egymás elleni fenekedése.

Nehéz feladatok megoldása vár Obamára: a leköszönő elnök óriási kárt okozott féktelen költekezésével. Ennek része az a sok százmilliárd dollár is, amelyet George Bush az iraki háborúra költött, éppúgy, mint kudarcos egészségügyi reformkísérlete.

A brit kommentátorok jó lépésnek tartják, hogy a leendő elnök nem ideológiai alapon lát a bajok elhárításához, hanem a lehető legjobb gazdasági csapatot toborozta össze, élén Larry Summersszel, akit a világ legtehetségesebb pénzügyi szakértőjének tartanak. Még csak most rajzolódnak ki az obamai gazdaságpolitika fő vonalai, de sejthető, hogy nagy infrastrukturális fejlesztések indulnak gazdaságélénkítő céllal, és a középosztályt érintő adócsökkentés növelheti a vásárlóerőt.

Az amerikai csapatok elindulnak hazafelé Irakból, de a szektás vallási megosztottság ettől még fennmarad a térségben, és fegyveres konfliktusok is kialakulhatnak. Afganisztán demokratikus rendjének megteremtése terén Bush elnök utópisztikus álmokat táplált. A brit elemzők rámutatnak, hogy Barack Obama nem álmodozó típus: erősíti a katonai jelenlétet az ázsiai országban, hogy legalább az Amerika-ellenes terroristákat kiképző táborok működését akadályozza.

A brit szakértők elégedetten nyugtázták, hogy Leon Pannetta lett a CIA főnöke, aki ellenzi a Bush elnök és Dick Cheney védelmi miniszter által engedélyezett vallatási módszereket. Várható, hogy Barack Obama első elnöki intézkedési között lesz a guantanámói fogolytábor feloszlatása.

A tekintélyes angol politikai újságíró, Andrew Sullivan mutat rá, hogy Barack Obama nem annyira a taktika, mint a stratégia embere. Lehetséges, hogy a brit kommentátorok Obama iránt érzett várakozását színezi, hogy nem kedvelték George Bush-t, és örülnek a távozásának. Az amerikaiak milliói is sokat várnak új elnöküktől - ez nem utolsó sorban Obama karizmájának köszönhető.

De, mint Tom Baldwin írja a The Timesban: az optimizmus önmagában nem elég. A gazdaság bajai még nem hárultak el, és, ha az elnök meg akarja őrizni népszerűségét, a bevándorlási politika és a globális felmelegedés elleni küzdelem kérdéseit sem szabad elhanyagolnia. Csodákat senki sem vár Barack Obamától, de jó döntéseket, célravezető lépéseke annál inkább.