Az elmúlt hetekben, bár voltak egyéb fejlemények is, az ukránok kurszki offenzívája dominált a híradásokban. Mennyire számít ez akár fordulópontnak, akár meghatározó lépésnek a háborúban?

Mivel egy eléggé kiegyensúlyozott háborút láttunk eddig, ez egy ukrán harcászati, taktikai siker, viszont magában hordozza a stratégiai bukásnak is a lehetőségét. Az oroszok körülbelül 520 ezer emberrel vannak a frontvonalban az 1500 kilométeren, 420 ezer volt eddig az ukránok száma. Szirszkij vezérezredes szerint jövőre szeretnék az oroszok ezt tovább, 690 ezerre bővíteni. Az intenzitásra azt lehet mondani, hogy egy felőrlő háborúban főleg a tüzérségnek, a siklóbombáknak, a repülőgépeknek, a helikopter-bevetéseknek volt rettenetesen nagy szerepük. Most viszont az ukránok találtak egy Achilles-sarkot az orosz rendszeren, mert Teplin vezérezredes úgy döntött, hogy Kurszk megyében nem szükséges, hogy védelmi tanács működjön, majd a hadsereg megold mindent.

Ez hiba volt?

Én azt gondolom, hogy igen, mert így egy összehangolatlan, rendezetlen rendszer alakult ki. Körülbelül 1000-1500 felderítő határőr és sorkatona volt ebben a térségben, amikor hat könnyű dandárral az ukránok négy irányban megtámadták őket. Ugyanazt a módszert választották, mint tavalyelőtt Harkivnál, gyorsan áttörtek az első védelmi vonalon, így az oroszok azt vették észre, hogy hátulról is, elölről is ukrán katonák vannak, így az ukránok nagyon könnyen, nagyon gyorsan, manőverező hadviseléssel két védelmi vonalat is sikeresen bevettek. Az oroszok 133 ezer, más forrás szerint 115 ezer embert telepítettek ki ebből a régióból. Közel 80-100 települést vontak az ukránok ellenőrzés alá, de azért a lehetséges dezinformáció kapcsán el kell mondani, hogy elég ügyesek az ukrán különleges műveleti erők, sokszor mélyen bementek a frontvonalba, ellopták a falu tábláját, és máshol fotózkodtak vele, de ez nem változtat a tényen, ez egy nagy arculcsapás Oroszországnak. Majdnem 2000 négyzetkilométert sikerült ellenőrzés alá vonni. Most a harcok kicsit stagnálnak, az oroszok egyre több erőt vonnak ide, és az ukránok szerencsétlensége, hogy a különleges műveletben sorkatonák nem vehetnek részt, így most az oroszok hat különböző körzetből csoportosítottak át sorkatonákat is, illetve a harkivi régióból két nagyon fontos alakulatukat küldték át, a tengerészgyalogosokat, a 156-ost és a drónrészleget. Most azt látjuk, hogy az oroszok bár lassan, de reagáltak. Nem esnek neki az ott beékelődött ukrán erőknek, hanem inkább dróncsapásokkal és a felőrléssel próbálják meg a területet visszavenni. A Donbaszban levő katonák arra panaszkodnak, hogy például a tüzérségi lőszerekből sokkal kevesebb van, mert át kellett csoportosítani Kurszkhoz. Most abban a csapdában vannak az ukránok, hogy Donbaszban halad előre az orosz haderő, elég nagy gyorsasággal, és ott már csak egy védővonal található, Pokrovszknál, az egy fontos logisztikai központja az ukránoknak, ezt fogják nagyon rövid időn belül ostrom alá venni az oroszok. A kurszki részből nem tudják kihozni az embereiket, mert akkor magukkal húznák az orosz erőket is, és a cél minél távolabb tolni az orosz tüzérséget az ukrán határtól. Ez sajnos így nem valósult meg, ezért Szumit, Harkivot továbbra is bombázzák az oroszok. Ugyanez volt az oroszoknak az elképzelésük, Donyecktől 80 kilométerre visszatolni az ukrán erőket. Én azt gondolom, pár hétig a kurszki terület még mindenképp téma lesz, viszont a válaszcsapások azért elég borzalmasak voltak, hiszen Kurszkra válaszul az oroszok több száz rakétát, drónt indítottak, és el is veszett az ukrán erők első F-16-os vadászgépe, és a pilóta is meghalt. Válaszul az ukránok szintén fontos létesítményeket támadtak, főleg olajlétesítményeket, és Moszkvát is. A felek eléggé brutális módon elérik egymás fővárosát, és támadnak. Putyint annyira feldühítette a kurszki támadás, hogy a stratégiai légierőt Kinzsal rakétákkal is bevetette, illetve most a mezőgazdasági és gabonalétesítményeket is támadták. Az energiaszektorban azt láthatjuk, hogy Ukrajna már így is nagyon sok mindent elveszített, eddig körülbelül 9 gigawattnyi áram hiányzik Ukrajnából. A szomszéd országok két gigawattot képesek összeadni, ebből Magyarország 42 százalékot biztosít. Az eddigiek alapján 27 százaléka működik még az erőműveknek Ukrajnában, az új csapással ez körülbelül húszra csökkent. A kijevi attasénk jelentése szerint két órára elég áram van egy-egy városban, ekkor kell mindent feltölteni. Az ukrán energiaügyi miniszter, akit éppúgy elbocsátottak, mint a légierő parancsnokát is az F-16-os elvesztése miatt, azt mondja, a november lesz a legnehezebb.

Az orosz válaszcsapás mennyire tűnik hatékonynak?

Egy fordított háborúban ülünk abból a szempontból, hogy általában az energetikai létesítményeket, a kiemelt infrastruktúrát, az infokommunikációs hálózatokat, a mobiltornyokat már az első csapásoknál megsemmisítik. Erre most került sor. Oroszország könnyű helyzetben van, hiszen ezeket valamikor ő építette, nagyon jól tudja, hol vannak, nem kell nagyon keresgélni a GPS-szel. Van egy aszimmetria a két fél között, az ukránok körülbelül 300–500 kilométeres mélységig tudnak csapásokat mérni a különleges erőkkel, drónokkal, az oroszok viszont Ukrajna teljes területét bármikor be tudják lőni. Most azt látjuk, hogy egyre több csapás éri Ukrajna nyugati részét, ahova beérkeznek a szállítmányok, ahol a nagyobb logisztikai bázisaik vannak.

Kárpátalja lehet érintett idővel?

Mivel nagyobb csapat nincs ott, és már nincs kiemeltebb célpont, reméljük, a magyar lakosság sincs olyan veszélyben.

Most, szeptember első napjaiban mennyire intenzív a háború?

Továbbra is ez egy közepes intenzitású művelet, ugyanis naponta mind a két fél legalább 60-80 alkalommal sorozatvetővel csapást mér, az orosz vadászgépek legalább 100 alkalommal csapást mérnek. A tüzérségben a Donbaszban legalább 6:1 az arány az oroszok javára, a felőrlés működik. Azt is látjuk, hogy Geraszimovék újfajta doktrínát találtak ki a donbaszi részben. Nem frontális támadást indítanak, hanem különböző alakulatoknak szárnyakat, úgynevezett fűrészfogakat alakítanak ki, ezekbe a résekbe betörnek, és a közötte levő területről az ukránok kénytelenek visszavonulni, ez most sikeresebbnek tűnik. Ha a Pokrovszk nevű város elesik, akkor van óriási gond, mert amögött már nincsenek védővonalak. Bahmutnál volt az első, ez a hatodik vagy nyolcadik védővonal, innentől viszont már csak a Dnyipro folyó képezhet nagyobb fizikai akadályt a támadó előtt.

Az őszi hónapok mennyire hozhatnak akár még intenzívebb harcokat?

Az esős időszak, ami most késni fog, mert iszonyú globális felmelegedésnek vagyunk a tanúi, és ez az egész ukrajnai térségre is vonatkozik. Itt még lesz manőverezés, sőt a kurszki helyzet is előbb-utóbb meg fog oldódni, hiszen gondoljunk bele, négy-hat dandár állandóan váltja egymást és műveleteket folytat. Ez a hat dandár rettenetesen hiányzik a frontvonalból. Egy példát hadd mondjak, 31 darab M1 Abrams harckocsit kaptak, ebből tizenhármat elvesztettek már az ukránok. Ez a zászlóalj, amit az amerikaiak biztosítottak, egy 8 kilométer széles területet tudna tartani a frontvonalon, és legalább 3-5 kilométerig be is tudná lőni az ellenséges páncélozott célokat. Ezek az eszközök rettenetesen hiányoznak. Történt egy politikai döntés, hiszen ezt a legfelsőbb szinten Zelenszkij elnök úr hagyta jóvá. Nyilván nagyon titkolták a kidolgozást, csak az ukrán katonákkal közölték, hogy Oroszországba mennek, de voltak alakulatok, amelyeket civil ruhában vittek át, illetve civil járművekkel, annyira titokban tartották a műveletet. Az orosz részen levő páncélozott eszközök, harckocsik 2027 végéig még bőven rendelkezésre állnak. Mindig lesz mit felújítani, bevetni. Havi átlagban az ukrán fronton 10-35 darab harckocsi veszik el. Katonában is óriási a különbség. Annak a havi 2500 katonának, amire szükség lenne a frontvonalban, a felét tudja Ukrajna biztosítani, és ezekből is már a 40–60 év közöttiek vannak a frontvonalon, ez a videókból egyértelműen látszik. Most az 50–60 éves korosztály írt egy beadványt, amit 26 ezren aláírtak, kérik, hogy az 50 év felettieket ne vigyék ki a frontra, mert senki nem fog dolgozni. Kárpátaljáról mindig kapjuk a jelentést, hogy férfit már alig találni. Aki dolgozik a földeken, egyéb helyeken, mind éjjel teszi, nehogy megtalálják őket a toborzótisztek. Oroszországnak még 1,3 millió tartalékosa van. Több elemző azt mondja, hogy nem fognak mozgósítani, mert az politikailag óriási kárt jelentene az orosz vezetésnek, hiszen az emberek többsége Oroszországban még most is azt gondolja, hogy megnyerhető ez a háború.

Ukrán oldalon mennyire bízhatnak ebben?

Ukrán oldalon ahhoz csoda kell, hogy a donbaszi részt meg tudják tartani, főleg, ha csak egy védővonal marad. Nyilván rengeteg területvédelmi alakulatot át lehet mozgósítani, erről is látunk videókat, de ezek már másod-, harmadosztályú alakulatok, idősebb generációval, kevesebb tapasztalattal, ez nem a 81-82-es rohamlövész dandár, amely légi szállításon is alkalmazható. Medvegyev exelnök úr foglalta össze, hogy mi mindent veszített el Ukrajna eddig ebben a háborúban. Egyrészt államcsődben van, több bank is visszakérte a pénzét, így a katonáknak és főleg a rokkantaknak nincs ellátmánya. Gondoljunk bele, ukrán részen körülbelül 57 ezer művégtagot építettek be, ezeknek az embereknek kellene fizetés. Medvegyev úr azt mondja, hogy egész Ukrajnának a képessége ásványkincsek és az ipar területén körülbelül 15 milliárd amerikai dollár. Ennek a fele Donbaszban van, ami orosz kézre fog kerülni nagy valószínűséggel. A szénkészletének 63, a fémnek a 42 százalékát elvesztette Ukrajna.

Mennyire tekinthetők ezek elfogadható adatoknak? Azért Medvegyev esetében volt néhány túlzó kijelentés az elmúlt két és fél évben is.

Igen, ő a megmondó ember az orosz részről, illetve Zaharova külügyi szóvivő, de nyilván gazdasági szakemberek tették elé ezeket az elemzéseket, és ezekben még nincs is benne az az öt lítiumbánya, amiből egyet Mariupolnál elfoglaltak az oroszok, illetve az atomerőművek kérdése is hosszú történet. Kapott most még segélyt Ukrajna, viszont egyértelműen látszik, hogy ez a 125 millió dollár már csak páncéltörő rakétára és a HIMARS sorozatvető lőszereire korlátozódik, kevesebb technikai eszközt kap. Az Egyesült Államokban hamarosan elnökválasztás lesz. Egyértelműen hátrány, hogy a HIMARS sorozatvetőhöz a nagy távolságú ATACMS rakétából már nem tud Amerika adni, mert lassú ennek a gyártása.

Az amerikai elnökválasztás kampányának hajrája mennyire nyomja majd rá a bélyegét az orosz–ukrán háború menetére?

Elég érdekes, ha az amerikai elnökválasztást nézem, mert a külügyi részben Kamala Harris elnökjelölt asszony egy szóval sem említette Oroszország és Ukrajna háborúját, tehát valószínűleg az eddigi támogatást fogja fenntartani, amennyiben ő nyer. A másik véglet Donald Trump, aki azt mondta, hogy ő 24 órán belül elrendezi ezt a helyzetet, de tőle is hallottunk már nagy mondásokat. Kapott még segítséget Ukrajna, légvédelmi eszközökben, öt darab Patriot légvédelmi rendszert ígért a NATO, most Románia kész átadni egyet. Ebben két rakétavető van rakétákkal, 15 napi készlettel.

Ez azonnali komoly segítséget jelent majd, ha megérkezik?

Ez egy-egy városnak és környékének a védelmét segíti, 100-120, esetleg 200 kilométerig tud felderíteni, csapást mérni. Viszont ez a legdrágább eszköz, egymilliárd dollár egy ilyen készlet. Nagyon fontos, hogy 45 nap a kiképzés erre, 65 ukrán katonát kellene erre kiképezni nagyon rövid időn belül. A másod-, harmadgenerációs Patriot rakéták ára, amit kilőnek, 2-4 millió dollár darabonként. Ezek is véges készletek. Zelenszkij elnök úr 25 Patriotot kért, a NATO most ötöt tud adni.

Van bármiben érdemi tartaléka Ukrajnának?

Azért az a 420 ezer fős személyi állomány, amely a frontvonalon van, nem fog összeomlani. Nagyon hosszú idő, amíg kiszorítják őket, védelmi harcot folytatnak, nagy-nagy veszteséget fognak okozni az orosz haderőnek. Mind a két fél óriási technikai veszteségeket szenvedett el, mind a két oldalon legalább 35 ezer páncélozott jármű, harckocsi és egyéb technikai eszköz van a harcmezőn, óriási kiterjedésű, közel két Magyarországnyi, 200 ezer négyzetkilométeres terület van elaknásítva, ezért sem lesznek gyors műveletek. Nagyon sokszor láttuk, hogy előreszalad a Leopard, és ugyanúgy elakad az aknamezőn, mint a T72–es harckocsi.

Akár még hosszú évekig elodázható a háború vége?

Azt nem gondolom, hogy hosszú évekig, de fél év még van benne. Azt látjuk, hogy az oroszok most taktikai sikereket érnek el, és stratégiai áttörésre készülnek a Donbaszban. Ukrán részről is értek el taktikai sikereket, viszont ehhez elhasználták a hadműveleti tartalékot, a Leopardot, a Panzerhaubitzét, Patriotból is veszítettek, az első három HIMARS sorozatvető is mostanában esett el. Ezeknek már nincs utánpótlása.

A kurszki offenzíva eredményessége, hatékonysága, vagy egyáltalán az, hogy tovább tudja-e folytatni a háborút Ukrajna, mikorra válhat egyértelművé? Mikor dőlhet el az, hogy ez egy stratégiai hiba volt, vagy pedig egy helyes döntés, amely többet ér, mint egy arculcsapás?

Annál nyilván többet ért, de egy hónapon belül ki fog derülni, hogy mi történik ennél a hadműveleti résznél. De ahhoz, hogy nagyobb siker legyen, sokkal több erőt kellett volna még odavinni. Annak a hat dandárnak legalább kétszerese tudná tovább vinni a támadást, de ennyi nem áll rendelkezésre.

Az F-16-os elvesztése milyen következményekkel járhat?

A légvédelemmel és az összhaderőnemi művelettel szemben, amikor szárazföldi erők, légvédelmi erők, harcászati repülőgépek, drónok vannak egy térségben, plusz egy masszív, kétlépcsős orosz rakéta- és dróntámadás, rendkívül nehéz alkalmazni a vadászgépeket. Békében is nagyon nehéz megtervezni azt, hogy milyen magasságon, milyen légtérben, milyen eszköz kell, hiszen ott légvédelmi rakéták, különböző eszközök vannak. Az, hogy bevetettek tíz darab vadászgépet, nagyon jó volt, több drónt lelőttek, rendkívül hasznosak voltak a légvédelem számára, viszont azt kiszámolni, hogy az orosz drónok milyen irányból érkeznek, mert most már egyre több irányt is kipróbálnak, nagyon nehéz. Felvetődött, hogy esetleg a saját Patriot lőtte le, de ez eléggé hihetetlen számomra, hiszen idegenellenség-felismerő rendszer van mind a Patriotban, mind az F-16-osban, illetve a pilóta halála azt is mutatja, hogy általában a hajtóművet éri a rakétatalálat, akkor még mindig tudott katapultálni. A pilóta általában életben szokott maradni, elképzelhető a pilótahiba vagy drónnal való ütközés lehetősége.

Ez lélektanilag egy arculcsapás Ukrajnának, vagy van további jelentősége?

Két dologról az újságok és amerikai elemzők is írtak: nem sikerült kiképezni az F-16-os gépre a pilótákat. Gondoljunk bele: egy orosz technikához szokott személyzet, amely a MiG-29-essel nagyon jó volt, átül egy teljesen más nyelvezetű, teljesen más filozófiájú, többcélú vadászbombázóba. Egyrészt a nyelvtanulás is egy féléves tanfolyam volt, plusz a pilótakiképzés féléves. Nyilván Ukrajnának, mivel háború van, mindent meg kell próbálnia, ez nagyon szép, csak ugyanaz a helyzet, mint ami a harckocsiknál volt, amikor két harckocsi átment egymáson, idő kell ahhoz, hogy ezeket megszokják. A légvédelemnek, a légierőnek a nyelvezete az angol. Most gondoljunk bele, amikor még gondolkodnom kell, a saját nyelvemről lefordítani. Itt pillanatok alatt érkeznek a rakéták, pillanatok alatt ott vannak a drónok, itt nem sok idő van gondolkodni.

Lehet–e bármi jelentősége annak, hogy Volodimir Zelenszkij elnök menesztette a légierő parancsnokát?

Nyilván más felelőst nem lehet ilyenkor találni, hiszen ő felel a légvédelmi műveletekért. Egyértelmű, hogy egy ilyen vadászgép nemcsak az ára, hanem a pilóta elvesztése miatt is óriási hátrányt jelent.

Milyen stratégiája van Oroszországnak, milyen Ukrajnának, és milyen a NATO-nak ebben a helyzetben?

Oroszország stratégiája eléggé egyértelművé vált a kurszki betöréssel. Előtte hajlandó lett volna tárgyalni békéről, a Donbaszról, a Krím-félszigetről, most egyértelműen látszik Putyinnak az autokratikus hozzáállása, ezekről most szó sem lehet. Ezt a külügy is megerősítette. Ukrán részről egyrészt arra kell készülni, mi van, ha elesik Donbasznak a többi része is, másrészt, hogy milyen segélyeket tudnak még kapni. Év végéig várhatóan körülbelül 30-40 F-16-os vadászgépe lesz, de láttuk a bevetésekből, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy még ez is nagyon kevés egy 1500 kilométeres arcvonalra. Augusztus 27. és 29. között az ukrán szárazföldi erők parancsnoka Drezdában részt vett egy NATO-megbeszélésen. A legnagyobb problémának most Ukrajna részéről nemcsak az orosz személy- és tüzérségi, hanem a drónfölényt is látják. Egyrészt az Iránból szállított Geran vagy Sahid drónoknak az alkalmazása, valamint a Lancet drónok és a felderítő drónok alkalmazása ellen próbálnak rendszabályokat foganatosítani. A 125 millió dolláros amerikai segélyben erre is van megoldás, azt, hogy mennyire lesz hasznos, meglátjuk. Az Európai Unió részéről Borrell európai uniós biztonságpolitikai vezető jelezte, hogy még nem tudják feloldani azt a hatmilliárd dolláros segélyt, amire szüksége lenne Ukrajnának. A másik kezdeményezés a NATO részéről, hogy Csehország vezetésével több ország összeállva, ebben a hónapban is 100 ezer 155 milliméteres tüzérségi taracklőszert biztosíton, illetve év végéig közel 500 ezret. Ezek a lehetőségek állnak rendelkezésre a NATO részéről. Stratégiában több think-tank, különböző biztonságkutató központ elemezte már azt, mi van, ha Ukrajna teljes területe elesik. Ez mit jelent Oroszországnak, akkor az orosz rakéták meddig érnek el, illetve ugyanez, ha mondjuk Ukrajna nyer, akkor meddig ér be az orosz légtérbe és az orosz szárazföldi térbe. Vagyis két változatra is készül a NATO, két falat szeretne húzni. Az egyik a személyi állományból áll, ez közel 300 ezer katonát jelent, amit az Amerikai Egyesült Államok biztosít, behozza Európába, kikötőkbe, légi szállítással, és ezeket kell eljuttatni Finnországba, a balti államoknak a fehéroroszokkal közös határára, a lengyel határra, a magyar és a többi határra. A másik a drónfal. Rendkívül nagy elektronikai zavaróképességre van szükség, hogy a NATO területe védve legyen az ilyen drónoktól és ezeknek a behatolásától. Azt is el kell még mondani, hogy a NATO nagy stratégiája változatlan. Vannak országok, amelyek külön utat képviselnek, ők azt mondják, mint például a lengyelek a mai nap is, hogy ők Ukrajna területe felett is le fogják lőni az orosz rakétákat, drónokat. Ettől azért a NATO-főtitkár óvja a lengyeleket. Sokkal hosszabb lett az orosz NATO-határ, a finnekkel együtt plusz 1700 kilométert jelent. Ha megvizsgáljuk a mostani helyzetet egy 1500 kilométeres arcvonalon, ha nem is teljes erővel, de küzd az orosz hadsereg, óriási veszteségek árán tud előrehaladni. Gondoljunk bele, ha a teljes NATO-val ütközne, vagy arra készülne, hogy egy NATO-országot megtámadjon! Azt gondolom, hogy ez a 6-8 ezer kilométer tengeri-szárazföldi határ most teljesíthetetlen az orosz haderőnek, 5-10 évbe telik, amíg kiheveri gazdaságilag, katonailag, a személyi állományt tekintve a veszteséget. A NATO stratégiai koncepciójában jelentősebb változás nem volt, kiállt Ukrajna mellett, viszont ebben a stratégiai koncepcióban nem ígértek dátumot. Azt mondták, hogy majd egyszer NATO-tag lehet Ukrajna. Ha a béketárgyalásokhoz elérünk, akkor fog ez valósággá válni, hogy a felek miben fognak megegyezni, ezért sem mindegy, hogy melyik amerikai elnökjelölt nyer, aki rendkívüli módon támogatja Ukrajnát, vagy aki szeretné már ezt a konfliktust befejezni.

Visszatérve a NATO-ra, látszik-e, hogy Svédország, illetve Finnország integrálása azon a területen kívül, amelyet említett, mennyit számított a NATO-nak?

Ez egy kettős felhasználású történet. Az egyik az, hogy a NATO-bázisok telepítésére lehetőséget ad Finnország, Svédország, másrészt ott van az a tartalékos állomány, ami egy nem nagy haderőnek a kiegészítését szolgálja. Közel másfél millió tartalékossal nőtt a NATO létszáma, hiszen Svédországban 18-tól 60 éves korig kötelező megvédeni a hazát, ők mozgósíthatók erre, nagyon sok tartalékos áll rendelkezésre.

Az orosz nukleáris stratégia változhat-e a közeljövőben?

Igen, hiszen mind a két fél jelezte, hogy finomítani kívánja az atomfegyverek bevetésével kapcsolatos szabályokat. Egyrészt látjuk a hidegháború megszokott történetét, Oroszország épít egy bázist Fehéroroszország területén, 10–20 darab harcászati nukleáris fegyvert odahelyez, amire valójában nincs szüksége, csak egyfajta gesztuslépés, hogy eddig is el tudtunk lőni a Krím-félszigettől vagy orosz területről egész Londonig vagy Spanyolországig, most egy kicsit messzebb. A NATO válasza a stratégiai koncepció kiadása után az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok is Tomahawk típusú rakétákat telepít Németország területére. Így is van hat bázis a NATO területén, ahol vannak ilyen amerikai eszközök, amerikai ellenőrzés alatt, amerikai felhasználással, tehát ez egyfajta tükörlépés volt, mint a sakkban.

A jelenlegi helyzetet a hidegháborús évekhez mennyire lehet hasonlítani?

A hidegháború két nagy hadszíntéren zajlott, a diplomáciain és a katonain. Megnéztük a hidegháború alatt, hogy milyen a moszkvai díszszemle, utána meg a diplomáciai részen próbáltak a felek alkudozni, hogy ne legyen húszezer atomfegyver, sokkal kevesebb legyen, milyen eszközöket kell leszerelni. Most sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen a BRICS-országok gazdaságilag is más irányt vettek a jüan, a rubel irányába, tehát nemcsak a katonai diplomáciai téren folyik a nagy küzdelem, hanem gazdasági téren is, egyre több ország kéri a felvételét.

Az orosz, illetve az ukrán társadalom hogyan tűri a bő két és fél éve zajló háborút? Változtatott-e ezen érdemben a kurszki offenzíva?

Érdemben nem, de nyilván máshogyan hangolódtak az orosz emberek. Annak a 133 ezer embernek el kellett hagynia a szülőhelyét, ott kellett hagynia az ingatlanját, tehát elérte Oroszországot is a háború. Ők azért terveztek demonstrációkat annak érdekében, hogy valamit kezdjenek velük. Kaptak segélyt, de nem tudom, ötvenezer forinttal mit lehet kezdeni az adott területeken, viszont legalább 29 helyen fogadták be őket Oroszországban. Hogy mikor térhetnek vissza, az egy nehezebben megválaszolható kérdés. Ukrán részről a válasz arra, hogy a lakosságnak mennyire van elege a háborúból, a napi menekültek számában kell keresni. Csak Magyarország irányába általában naponta 4–6 ezer menekült szokott érkezni, szeptember első hétfőjén 25 ezer érkezett. Ez egyrészt az áramkiszolgáltatottság, másrészt a kilátástalanság miatt van, hiszen ott, ahol napi két órán keresztül van csak áram, nagyon nehéz iskolát, kórházat, de bármilyen ipart működtetni.

Akár ez is eldöntheti a háborút?

Ezt jól megtalálták az oroszok, hiszen amikor 15-20 százaléka működik az energiaszektornak, akkor nagyon nehéz váltani. Amerika ígért 800 millió dollárt a helyreállításra, de ez nem olyan egyszerű, hiszen Ukrajna a választóvonal Európában. Itt nyugati rendszerek vannak, Ukrajna területén az első légicsapások után, ami az infrastruktúrát érte, nagyon sok mindent helyre lehetett állítani a tartalékkészletekből, viszont ezek elfogytak, és a nyugati rendszer teljesen más, ennek a kiépítése legalább öt-tíz év a szakemberek szerint.

A következő hónapokban mekkora szerepe lehet a diplomáciának és mekkora a harctéri cselekményeknek?

A harctéri cselekmények október közepéig tartanak, az esős idő beálltával kissé befagy az arcvonal, kevesebb lesz a manőverezés, viszont a felőrlés, a tüzérségi és egyéb eszközöknek az alkalmazása megmarad. A diplomáciában októberben kell megindítani a lépéseket, hogyha a felek tényleg azt érzik, hogy most már le kellene ülni tárgyalni. Nyilván ez csak nagyhatalmi garanciával, nagyhatalmi kezdeményezéssel mehet, hiszen ekkor kerül finisbe az amerikai elnökválasztás is, nagyon meghatározó lesz, hogy a feleknek mi a stratégiájuk. Megértünk egy 13 pontos kínai béketervet, ez volt a legátfogóbb, de a kínaiak elég határozottan megfogalmazták, hogy a NATO-nak sem kellene tovább nyomulni és a biztonságát más kárára növelnie. Eléggé elköteleződtek Oroszország mellett ebben a kérdésben. Találtunk egy indonéz béketervet is, ők azt javasolták, hogy 15 kilométerre vonuljanak vissza a csapatok, és mintegy 8-10 békefenntartó zászlóaljat vezényeljenek a térségbe. Ezt már eljátszották a felek a Donbaszban, hiszen 2014-től 2024-ig úgy zajlott minden nap, hogy harmincszor-negyvenszer sértették meg a tűzszünetet és lőtték egymást. Óriási a bizalmatlanság, ezért ez egy eléggé kivitelezhetetlen ötlet, csak akkor lehet megcsinálni, ha már megvan az az erő, ami szétválasztja őket. Azt szoktuk mondani, ha elérnek a holtponthoz, amikor a társadalom, a vezető, meg a hadsereg is azt mondja, hogy elfogyott a hadműveleti tartalék, kiégtünk, nincs már tovább, akkor fog megállni az arcvonal. Valahol a két fél között ahhoz képest, ahol most állnak.

Mekkora a mozgástere Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek?

Nagyon sok jel mutatta már azt, hogy van némi bizalmatlanság vele szemben is, egyrészt nem rendezte meg a választásokat, nem tartják nagyon sokan legitim vezetőnek. A kisebbségek elleni nyelvtörvény, a kisebbségekkel való bánásmód miatt nem egy EU-országnak félelmei vannak mind az EU-, mind NATO-csatlakozás kapcsán, ami teljesen jogos. A másik a túlzott beleavatkozás a katonai műveletekbe. Az amerikai szakértők már Bahmutnál mondták, hogy óriási gond, hogy Zelenszkij diktál, hogy az 50-60 ezer jól felkészített, Nyugaton kiképzett katonából álló, közel 500 harckocsival, 600 tüzérségi eszközzel rendelkező alakulatokat elégette Bahmutnál, így már az áttörésre nem maradt erő. Most ugyanez a kurszki helyzet, a legjobb erők ott vannak, a nyugati technika ott van, és nem lehet kihozni, hogy bevesse a Donbaszban. Fogy a levegő. Szerintem a magyar miniszterelnök úr látogatása is jelezte, hogy annyira amerikai kontroll alatt van, hogy a magyar miniszterelnökkel tudott üzenetet küldeni Vlagyimir Putyinnak.

A mostani helyzetben kamikáze taktikának számítana, ha Ukrajna esetleg még jobban vagy esetleg más területeken is támadást kezdeményezne Oroszország területén?

Ez egy jó kérdés, hiszen a kurszki offenzíva nyugati részén van egy Szejm nevezetű folyó, aminek a három hídját lerombolták, de az is akkora terület, hogy három-négy dandárt be kellene küldeni, ha ezt birtokba akarja venni. Ez már a végső tartalékoknak a felhasználása, akkor vagy a nagyvárosokra nem marad, vagy a Donbaszból kell még elhozni erőket, ami öngyilkosság lenne.

Nyugati vezetők az eszkalációtól tartva is próbálták vagy próbálják korlátozni Volodimir Zelenszkijnek a mozgásterét. Eljöhet-e az a pont, amikor nem hallgat rájuk, vagy amíg nyugati támogatást kap, az onnan kapott utasításokat kell követnie?

Éppen a napokban tárgyalt a védelmi miniszter Washingtonban, és vitt egy térképet, van rajta 254 orosz célpont, raktárbázis, lőszerbázis, repülőtér, bármi egyéb, hogy hadd lőjék a nagy távolságú fegyverekkel. Amerika válasza az volt, hogy a nagy csapásmérő eszközeit Oroszország már kivonta ebből a 300 kilométeres sávból, tehát onnan indítja a repülőit, illetve továbbfejlesztette azokat a siklóbombákat, amit buta bombának is nevezünk, mert eddig 60-70 kilométerről indították az arcvonal mögül, tehát a pilóták nem veszélyeztették a gépet és saját életüket, most ezt növelték 70-85 kilométerre. A másik, hogy Ukrajna a saját területén vetheti be ezeket a fegyvereket, szabadítsa fel azokat a területeket. Nyilván ez megint egyfajta korlátozás, de mint mondtam, a rakétákból sem áll végtelen mennyiség Ukrajna rendelkezésére. Láttuk például a szaki reptér ellen végrehajtott támadásukat, amikor több repülőgépet is megsemmisítettek, de iszonyú mennyiségű rakétára lenne szüksége. A többi eszközével, az önjáró tüzérségével, a német önjáró tüzérséggel 40-60 kilométerig hatásosan tud rombolni, illetve a HIMARS sorozatvető 80 kilométerig hatásos, ezt Kurszknál is bevetették, ez látható. A vadászgépekben pedig van ígéretük Mirage vadászgépekre, ez még megint képzést igényel, más nyelvterület, másfajta technika.

Kicsúsznak az időből?

Már a vadászgépekben kicsúsztak. Amíg megvan az oroszok légi fölénye az arcvonalszakaszokban, ez nagy problémát fog okozni az ukrán haderőknek. Bár most rendszeresítettek egy új drónt, ezt csak rajzos változatban mutatta be Zelenszkij elnök úr, ez a Paljanicja nevezetű, egy ukrán kenyérről elnevezett rakéta, egy négy részből álló hajtóműves, közel 200 kiló robbanóanyagot vivő rakéta, nagyon hasonlít a Neptun rakétájukra, amivel a Moszkva cirkálót süllyesztették el, de nincs olyan képessége Ukrajnának, hogy most ezt tömegesen gyártani tudná.

Az orosz hadiipar mennyit fejlődött a háború indítása óta eltelt bő két és fél évben?

Az oroszok mindig nehezen reagálnak, mint az első vagy a második világháborúban, viszont valahogy magukhoz tértek. Egyrészt a mozgósításoknál kiszűrték azokat az embereket, akiket nem kell a frontra küldeni. Egy év alatt közel 400-500 ezer embert tettek be a hadiiparba. A dróngyár három műszakban drónt gyárt. Hárommillió lőszert tud gyártani éves kapacitásban, ez 250 ezer havonta, a NATO nem tud egymilliót biztosítani Ukrajnának évente. A másik, hogy a régi típusú harckocsikat előszedték, felkalapálták, felújították, és mivel nem tökéletes eszközről van szó, inkább támogató szerepet kap. Továbbra is a tüzérség, a sorozatvetők, a harcászati repülőgépek csapnak, utána van némi előrenyomulás a gyalogság részéről, harckocsi-támogatással, de már nem látjuk a halál 50 óráját, hogy tömeges harckocsitámadások lennének, vagy egyéb eszközök. A másik nagy probléma, hogy a nagy szankciók ellenére, ezt hadd említsem meg, közel száz rakétát tud havonta a hadszíntérre biztosítani. Most jött ki egy másik jelentés, hogy Európán belül még körülbelül 30 ezer olyan vállalat van, amit legalább 40 százalékban orosz tulajdonosok uralnak, főleg Németországban, Szlovákiában és Csehországban.

A két és fél év összképe alapján látszik-e, hogy melyek voltak azok az időszakok, vagy azok a döntések, vagy azok a halogató lépések, amelyek ebbe a helyzetbe sodorták a háborút?

Ha a háború fázisait nézzük, amikor az orosz invázióra sikeres választ adott Ukrajna, szerintem akkor kellett volna megállapodni és megegyezni, hogy hagyjuk egymást békén, maradunk semlegesek, ne legyen orosz megszállás. Ezt követően jött egy stratégiai súlypontáthelyezés, az oroszok Donbaszra összpontosítottak, és ott haladtak nagyon lassan előre. Válaszul jött a herszoni offenzívájuk az ukránoknak, amikor az oroszoknak ki kellett vonulni azokról a területekről. Harkivnál meg még nagyobb területet, közel ötezer négyzetkilométert nyertek a két offenzívával. Ezt követően az oroszok fokozták ezt a fajta felőrlést. Azt láttuk, hogy lépésről lépésre megy előre ez a haderő, napi 500–1500–2000 métert, és eléri a védővonalakat.

Európa energiaellátása szempontjából voltak döntő lépések az elmúlt években. Emlékezhetünk, hogy a gáztranzit hogyan lehetetlenült el sok fronton. Az utóbbi időben már az olajtranzit is szóba került. Eljöhet-e az az időszak, amikor már nem érkezhet az Európai Unió területére orosz olaj Ukrajnán keresztül?

A háború elején elzárták az egyik utat, a Lengyelország felé vezetőt, viszont a többit meghagyták, hiszen akin keresztül szállítanak, az is tranzitdíjat kap. A háború két évében azt láttuk, hogy mintha lenne egy megállapodás, hogy vezetéket, olajfinomítót, meg egyebet nem bombázunk, nem lövünk, mert mind a kettőnek érdeke, hogy ezek fennmaradjanak, működjenek. Most azt látjuk, hogy a tömeges ukrán speciális műveleteknél, dróntámadásoknál kizárólag ezeket pécézik ki, hiszen a nagyvárosok légvédelme adott, egy olajlétesítményt senki sem akar védeni. A probléma akkor lesz, ha ugyanaz következik be, mint amikor mintegy terrortámadásként az Északi Áramlatot felrobbantották, s megteszik, mondjuk, az olajvezetékekkel is. Oroszország sehogyan sem jár rosszul, ezt már láttuk a gazdasági elemzésekből, hiszen el tudja adni Kína, Pakisztán, India felé, illetve átfejtésekkel az olajat szőkítik, és elviszik bárhova. Az ő bevételük adott, noha nyilván nyomottabb áron tudják eladni.

Mi a helyzet Ukrajnával?

Ukrajna gazdaságában azt látjuk, hogy vannak nagy gáztározói, ezeket mindig orosz gázzal töltötték fel a nyári időszakban, majd télen Nyugat-Európába exportálták tovább. Ebből bevételük volt. A legnagyobb gáztározók a Szovjetunió szétesését követően Ukrajna kezén maradtak, ez neki hosszú távon is érdeke, hogy így maradjon.

Ami az olajat illeti?

Már csak egy vezeték, a Druzsba, azaz a Barátság működik. Nagy valószínűséggel csak a végjátékban fogják ezt megrongálni, hogy senki ne érezze jól magát, hiszen Magyarország, Csehország, Szlovákia, a szárazföldi országok gondban vannak. Van Adria-vezetékünk, de a külügyminiszter úr is elmondta, hogy ez nem az egész ország kapacitására van kitalálva, ez egy másik megoldás, hogy pótrészünk legyen. Amiben még az ukránoknak sikerük van, főleg a haditengerészet, víz alatti, víz feletti drónok, ezekkel sikerült hátrébb szorítaniuk a flottát, viszont a gabonabevételük is csak a fele az előző évinek. Hiába van egy folyosó, amin szállíthatják, valójában ebben is visszaesésben vannak.