Másfél éve még a 400 forint feletti euróárfolyam tűnt a magyar gazdaság egyik makacs adottságának. Ma már egészen más képet látunk. 2026. május 7-én az euró 356, a dollár 302, a svájci frank 389 forinton állt.

Ugyanezek az árfolyamok 2024. november 7-én még 407, 379 és 432 forint körül voltak. Ez azt jelenti, hogy a forint másfél év alatt az euróhoz képest körülbelül 14 százalékkal, a dollárhoz képest 25 százalékkal, a svájci frankhoz képest pedig 11 százalékkal erősödött.

Ez nem apró árfolyamváltozás, hanem jelentős fordulat. Ráadásul nemcsak a hazai szemnek látványos, hanem nemzetközi összevetésben is kiemelkedő. A Euronews áprilisi összesítése szerint a forint 2026-ban a dollárral szemben a legerősebb devizák közé került. Év eleje óta 6,32 százalékos erősödéssel, miközben áprilisban különösen nagyot ugrott.

Kigyúrt forint

A történet azonban nem érthető meg pusztán az árfolyamokból. A gazdaság mélyebb hőmérője a reáleffektív árfolyam. Ez azt méri, hogy a forint a fő kereskedelmi partnerek devizáihoz és árszintjeihez képest mennyit ér. Ha a mutató emelkedik, az azt jelzi, hogy Magyarország reálértéken drágábbá válik. A BIS adatai szerint Magyarország reál effektív árfolyamindexe 202 márciusában 114,14 volt, szemben a 2024 végi 104,18-as értékkel. Vagyis a forint nemcsak nominálisan, hanem reálértelemben is felértékelődött, közel 10 százalékkal.

A trend mögötti okok

Mi hajtotta ezt a fordulatot? Az első válasz a kamat. A Magyar Nemzeti Bank 2024 szeptember 25-e és 2026. február 25-e között 6,5 százalékon tartotta az alapkamatot, melyet idén 6,25 százalékra csökkentett. Eközben a márciusi infláció már minimális, csupán 1,8 százalék volt.

Mindez azt jelenti, hogy a magyar befektetések jelentős reálkamatot fizetnek. Ez pedig nagyon vonzóvá tette a forinteszközöket. A beáramló befektetések viszont komoly erőt adtak a hazai fizetőeszköznek.

A második ok a külső egyensúly javulása. A 2022-es energiaválság idején Magyarország devizapiaci sebezhetőségét látványosan növelte az energiaimport megdrágulása. Amikor az energiaárak mérséklődtek, a folyó fizetési mérleg is sokkal jobb képet kezdett mutatni. Az OTP elemzése szerint a folyó mérleg többlete 2025-ben a GDP 2 százaléka, 2026-ban pedig 1,3 százaléka körül alakulhat. Mindez erős fundamentális támaszt adhat a forintnak, hiszen az exporttöbblet a devizapiacokon forintvásárlást indukál.

A harmadik tényező a bizalom újraárazása. A forint bizalmi deviza is. Ha a befektetők úgy érzik, hogy csökken az országkockázat, akkor szívesen veszik a magyar fizetőeszközt. Áprilisban a piaci kommentárok különösen erős politikai kockázati újraárazásról beszéltek, ami rövid idő alatt nagy árfolyammozgást eredményezett.

Nyertesek és vesztesek

Az erős forint első látásra jó hír. Olcsóbbá teszi az importot, mérsékli az energia, az ipari alapanyagok és a külföldről érkező termékek forintban mért árát. Ez segíti az infláció elleni küzdelmet, javítja a reálbérek vásárlóerejét, és kedvez azoknak is, akik külföldre utaznak vagy devizában fizetnek szolgáltatásokért.

Csakhogy ami jó a fogyasztónak, nem mindig jó az exportőrnek. Egy magyar vállalat, amely euróban ad el, de forintban fizeti a béreket és a költségei jelentős részét, erős forint mellett kevesebb forintbevételhez jut ugyanazért az euróbevételért.

A forint felértékelődése rövid távon az alacsonyabb infláción keresztül segítheti a fogyasztást, hosszabb távon azonban ronthatja az exportversenyképességet és fékezheti a GDP-t, különösen a magas hazai hozzáadott értékű exportőröknél.

A nagy multinacionális cégek, amelyek sok importált alkatrészt használnak, kevésbé sérülékenyek, mert deviza költségeik és -bevételeik nagyrészt kiegyenlítik egymást. A magyar tulajdonú, költségeiket jellemzően forintban fizető exportcégek viszont szorult helyzetbe kerülnek a forint ereje miatt.

A turizmusban is kettős a képet láthatunk. Mi magyarok olcsóbban nyaralunk külföldöm, ám ezzel párhuzamosan Magyarország drágábbá vált a külföldi vendégek számára. Azaz családi szinten profitálunk az izmos fizetőeszközünkből, ám ennek az árát a hazai gazdasági szereplők állják.

A jövő három útja

Az első potenciális út a további erősödés. Ehhez alacsony infláció, tartósan pozitív reálkamat, erős folyó fizetési mérleg, stabil költségvetési pálya és kedvező globális kockázati étvágy kellene. Ebben az esetben a forint egy olyan fundamentálisan is vonzó deviza lenne, mely középtávon is a korábbi hónapok trendjében mozogna.

A második, talán legegészségesebb forgatókönyv a stabilizálódás. Ez akkor következhet be, ha az MNB óvatosan csökkenti kezdi az alapkamatot, az infláció kontroll alatt marad, a külső egyensúly nem romlik el, és az exportőrök is bírják a mostani forintszintet. Ez azért tekinthető a legjobb kimenetnek, mert egy gazdaságnak a stabil kiszámítható devizaárfolyam az ideális.

A harmadik lehetőség a trendváltás, és a gyengülés. Ez akkor következhet be, ha a kamatvágás túl agresszív, ha egy újabb energiaár-sokk ismét elrontja a külkereskedelmi mérlegünket, ha a költségvetés megítélése romlik, ha gyenge lesz az ipari teljesítményünk vagy rosszra fordul a nemzetközi hangulat. Egy az elmúlt időszakban tapasztalt komoly erősödés után a piac könnyen 180 fokos fordulatot tud venni, ha a korábbi vevők elkezdenek eladni.

A nagy kérdés

A forint elmúlt másfél éve tehát sikertörténet. Az erősödés mögött valódi makrogazdasági támaszok állnak. A magas reálkamat, a javuló külső egyensúly, az alacsonyabb infláció és a kedvezőbb befektetői megítélés mind támogatta az árfolyamot. A kérdés most már nem az, hogy képes-e erősödni a forint, hanem az, hogy tud-e úgy erős maradni, hogy közben ne nyomja agyon azokat, akik a magyar gazdaság exportmotorját működtetik.

A szerző Sebestyén Géza, a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője