Részletes, a regionális szereplők mozgását is megmutató elemzést közölt az MCC Klímapolitikai Intézet arról, hogy végül is mi értelme annak, hogy a Mol megveszi a szerbiai NIS-ben lévő orosz tulajdonrészt.

Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet szenior kutatója az InfoRádióban elmondta, hiába ígért a szerb állam 2 milliárd eurót az orosz részesedésért, mégis a Mol kapta meg azt, ennél ráadásul jóval kevesebb pénzért, iparági források szerint feleannyiért.

Az üzlet alapja Toldi Ottó szerint a bizalom: az oroszok 56 százalékos tulajdonosként megbíztak a Molban, de Magyarországnak és Donald Trump amerikai elnöknek is jók a kapcsolatai, a Molban amerikai részvényesek is szerepet vállalnak, és nyilvánvalóan szerepet játszott az üzlet létrejöttében az is, hogy a Mol belépésével a Barátság vezeték orosz olaja eljuthat a pancsovai finomítóba, amely egy nagy finomítási kapacitású (5 millió tonna) üzem, nem mellékesen pedig az ide befutó vezetékrendszer összekapcsolódik az Adria vezetékkel is, amelyet a horvát Janaf működtet.

„Egy vezeték nem vezeték, tudjuk ezt régóta, tehát fontos, hogy diverzifikált legyen ez az ellátási portfólió, és ez nagy előny lesz az oroszok számára is, hisz a Molon keresztül továbbra is érdekeltek maradnak az üzletben, amelyre Amerika is rábólintott” – mutatott rá.

A piaci része a történetnek Toldi Ottó szerint az, hogy

a pancsovai finomítóhoz csatlakozva a NIS-nek van több mint 400 töltőállomása a Balkánon, de így most a Mol egy olyan piacra tud behatolni, ahol nem volt jelen eddig,

tehát lényegesen tudja növelni mind az ellátási portfólióját, mind a finomítói portfólióját.

„Nagyon fontos Magyarországnak a nyugat-balkáni régió, tudjuk, hogy politikailag is Magyarország sokat tesz azért, hogy ezek az országok mielőbb be tudjanak lépni az Európai Unióba. Üzleti szempontból is fehér folt, a magyar cégek a terjeszkedési, tőkekihelyezési politikát a jövőben nagyobb volumenben tudják végezni” – folytatta.

A régió szerinte kinyithatja a kaput távolabbi potenciális importforrások felé, a romániai Plojesti-től Pancsováig már nem túl hosszú az út, tehát egy újabb kőolajbeszerzési lehetőség is létesül, ezen kívül

• összeköti a nyugat-balkáni régió Közép-Európát a közép-ázsiai, törökországi beszerzési lehetőségekkel
• összeköti a Földközi-tenger keleti medencéjével a fekete-tengeri kitermelési helyeket.

„Hatalmas kapu nyílt ki az alternatív beszerzési források felé ezen az üzleten keresztül, energetikai szempontból talán nem túlzás, hogyha most már elmondhatjuk, hogy újból hét tenger mossa a partjainkat, de hát ez nyilván szigorúan csak energetikai értelemben véve” – jelentette ki.

Hogy mi lehet a távlati cél az elektrifizáció világszerte látható tendenciája mentén, arról azt mondta, nem egyszerűen üzemanyag-ellátásról van szó, egy finomító jövőképébe Európában mindenképp bele kell, hogy tartozzon a termelési diverzifikáció, hiszen a közlekedés is valóban egyre inkább villamosenergia-alapúvá válik, de ettől függetlenül egy sor iparágnak még mindig a kőolajból finomított termékek fogják adni az alapanyagát, és vegyipari alapanyagot is gyártanak a finomítók, gyógyszeriparit, építőiparit is, de az autóiparnak is nagyon fontos alapanyagait, így válik érthetővé a Mol terjeszkedése, még akkor is, ha kőolajpiaci alapon történik, nem mellékesen az említett iparágakban működő magyar cégeknek is jó esély a terjeszkedés.

Jövendölése szerint a térségben három nagy szereplő lesz így és marad is:

1. a Mol
2. a PKN Orlen és
3. az OMV.

Mindhárom cég más-más stratégiát követve vetette meg a lábát a piacon, de a politikához ezer szálon kötődő PKN Orlennel szemben a Mol Toldi Ottó szerint „jó egyensúlyi helyzetben működik”, az OMV pedig mindenhol teljesen függetlenül működik a politikától, „a három szereplő jól kiegészíti egymást”.