Október 23-án az Egyesült Államok és az Európai Unió egyidejűleg új, összehangolt szankciós csomagokat jelentett be Oroszország ellen, amelyek célja az ország olaj- és gáziparának, valamint ebből származó állami bevételeinek visszaszorítása. Az intézkedések az orosz energiaszektor legfontosabb szereplőit és a kapcsolódó pénzügyi, logisztikai rendszereket célozzák.
Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma új szankciókat hirdetett meg a két legnagyobb orosz olajvállalat, a Rosznyefty és a Lukoil ellen. A Rosznyefty 2024-ben mintegy 184 millió tonna olajat és gázt termelt, míg a Lukoil termelése 80 millió tonnát tett ki. E két cég biztosítja Oroszország olajtermelésének döntő hányadát. A szankciók értelmében amerikai személyek és vállalatok számára tilos üzleti kapcsolatot fenntartani a Rosznyefttyel, a Lukoillal, illetve azok 50 százalék feletti tulajdonában lévő leányvállalataival, kivéve, ha az adott ügyletre külön engedélyt kapnak. Az intézkedés kivezetési időszakot is meghatároz, amely során a folyamatban lévő tranzakciók lezárhatók, de új szerződéseket kötni tilos.
A washingtoni bejelentés hangsúlyozta, hogy másodlagos szankciók is életbe léphetnek azokkal a pénzintézetekkel és vállalatokkal szemben, amelyek továbbra is kapcsolatban maradnak az érintett cégekkel. Ennek következtében a Rosznyefty és a Lukoil elveszítheti hozzáférését az amerikai bankrendszerhez és a dolláralapú tranzakciókhoz.
A lépések deklarált célja, hogy korlátozzák Oroszország azon képességét, amellyel az olajbevételeket katonai célokra fordítja. Az intézkedés szimbolikus jelentőségű is. Az amerikai kormány jelezni kívánja, hogy a pénzügyi eszközök mellett az energiaszektorban is nyomást gyakorol Moszkvára.
Az Egyesült Államok bejelentésével párhuzamosan az Európai Unió elfogadta a 19. szankciós csomagot Oroszországgal szemben. Ez a csomag több új elemet is tartalmaz, amelyek közvetlenül érintik az energiaszektort, a pénzügyi rendszert és a harmadik országokon keresztül zajló kereskedelmet. Az egyik legfontosabb újítás az, hogy az EU első alkalommal tiltja be az orosz LNG importját. A rövid távú szerződések esetében a tilalom hat hónappal a döntés után lép életbe, míg a hosszú távú megállapodások 2027. január 1-ével szűnnek meg. Emellett az EU korlátozásokat vezet be az orosz szellemflotta ellen is. Több mint száz új hajó került a tiltólistára, amelyek számára tiltott lesz az uniós kikötőkbe való belépés és az európai biztosítási szolgáltatások igénybevétele.
A pénzügyi szektorban az EU tovább bővítette a szankciós listát. Újabb orosz bankok és alternatív fizetési rendszerek, köztük a Mir kártyarendszer kerültek korlátozás alá. Különösen figyelemre méltó, hogy az EU most első ízben szankcionálja a kriptováltókat is, amelyek orosz szereplők számára nyújtanak szolgáltatásokat.
A csomag kiterjed továbbá a technológiai export korlátozására, megnehezítve, hogy Oroszország korszerű gépeket vagy katonai-ipari szempontból kritikus berendezéseket szerezzen. Az EU emellett harmadik országok, például Kína azon vállalatait is megcélozza, amelyek segítenek Oroszországnak az olajtermékek feldolgozásában vagy újraexportálásában.
Az Európai Bizottság közleménye szerint a cél, hogy elvágják azokat, akik Oroszország háborús gépezetét finanszírozzák, és lezárják a kikerülő útvonalakat. A hangsúly tehát az energiabevételek csökkentésén, a pénzügyi elszigetelésen és a logisztikai infrastruktúra korlátozásán van.
A bejelentések napján a piac reakciója meglepő volt. Az orosz Urals típusú olaj ára mintegy 6 százalékkal emelkedett, miközben a Brent olaj is hasonló mértékben drágult (lásd 1. ábra). Az árak szinkronban mozgása arra utal, hogy a piac egyelőre nem tekinti komolyan fenyegetőnek a szankciók azonnali hatását az orosz olajexport szintjére.
A Brent (kék) és az Urals (zöld) olaj árának alakulása. Forrás: TradingEconomics.
Az emelkedés arra enged következtetni, hogy a kereskedők és elemzők szerint a szankciók végrehajtása és betartatása bizonytalan, különösen az olyan nagy importőrök esetében, mint Kína vagy India. A piac tehát egyelőre inkább politikai jelzésként, semmint tényleges kínálati sokkforrásként értékeli a lépéseket. Mindez pedig komoly kérdéseket vet fel a szankciók rövid távú hatékonyságát illetően.
A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense
