Azt írták, június közepén már megfigyelhető volt a Nyugat-Szaharában, valamint az Arab-félsziget és Irán térségében kialakult forró zóna, és mindkét térségből a forró levegő nyugat felé indult. Az arábiai légtömeg mozgása azonban gyorsabb volt, mint a nyugat-szaharai légtömegé, így utolérte azt, és Nyugat-Afrikában egy különösen erős meleg mag jött létre.

Eközben Marokkó térségében kialakult egy sekély ciklon, ami a szaharai forró légtömeg egy részét június 16-án Európa felé térítette el, míg a másik része a szokásos pályán az Atlanti-óceán fölé sodródott.

A Délnyugat-Európa irányába meginduló szaharai levegő markáns hulláma június 18-án érte el Spanyolországot, majd északabbra sodródva felerősítette a Franciaország feletti központú anticiklont. Az erős napsütés tovább melegítette, vagy legalábbis nem engedte lehűlni az északra sodródott szaharai levegőt, a forró légtömeg és az ahhoz kapcsolódó anticiklonban végbemenő folyamatok eredményeként kialakult egy „hőkupola”.

Az alsó légrétegben kialakultak porördögök, és az anticiklon peremén – némi nedvesség hatására – gyorsan kifejlődött egy-egy rövid életű, klasszikus hőzivatar is.

Az anticiklon – és a hőkupola-állapot – ezután lassan terjedt keleti irányba Németországon át a Kárpát-medencéig, így fordulhatott elő, hogy Magyarországra június 27-én a megszokott délnyugati helyett északnyugati irányból érkezett meg az afrikai eredetű hőhullám magja.

A térségben már az előző napokban is meleg volt, amihez nagyban hozzájárult a száraz légkör és a szinte zavartalan napsütés, így már június 26-án is többfelé 37 Celsius-fok fölött volt a legmagasabb nappali hőmérséklet. Június 27-én már sokfelé volt 39 fok, egy nappal később pedig már többfelé 40 fok. Június 29-én többfelé mértek 41 fok feletti hőmérsékletet, azonban az Aszódon regisztrált 41,8 fok még mindig elmaradt 0,1 fokkal a 2007. július 20-án Kiskunhalason mért 41,9 fokos abszolút rekordtól.

A hőhullám utolsó napján, június 30-án az anticiklon már gyengülni kezdett és a Bécsi-medence irányából a légkör alsó rétegében éjszaka pár fokkal hűvösebb levegő áramlott be a Dunántúlra, aminek hatására a Dunántúl nyugati területein napközben már nem emelkedett 40 fok fölé a hőmérséklet. A beáramló hűvösebb levegő ugyanakkor elősegítette az egyre labilisabbá váló levegőben a zivatarok fejlődését is, a Dunától keletre a zivatarok következtében 41 foknál nem lett sokkal melegebb.

Délután úgy tűnt, ismét néhány tizeddel elmarad a rekord, de 15 órakor az Ipoly menti szécsényi állomás 42 fokot jelentett. Az állomáson egy órával korábban már volt 41,4 fok, azonban egy közeli zivatarfelhő árnyékoló hatására kissé csökkent a hőmérséklet. Ezután 10 percen belül 40,3 fokról 42,0 fokra ugrott a hőmérséklet, így 0,1 fokkal megdőlt az abszolút országos maximum-hőmérséklet rekordja.

Az elemzés szerint a hőmérséklet ugrásában valószínűleg a közelben feloszló zivatar is szerepet játszhatott: a zivatar kiszáradó leáramlási zónájában felmelegedő levegő éppen elegendő volt az új országos hőmérsékleti rekordhoz.