Ez a dokumentum az Egyesült Államok történelmének egyik legfontosabb irata. 1861. április 19-én kelt, egy héttel azután, hogy eldördültek a szemben álló északiak és déliek első lövései a dél-karolinai Sumter erődnél, ám a polgárháború után az Egyesült Államok legfelső bírósága a blokád elrendelését nyilvánította a belháború hivatalos kezdetének.

"Bátor lépés volt, és nagyon kockázatos. Lincoln tudta, hogy a kikötők elzárása háborús cselekedet" - mondja Nathan Raab, a dokumentum értékesítését végző philadelphiai Raab Gyűjtemény alelnöke.

Lincoln kormányában néhányan ellenezték a lépést, mert az gyakorlatilag úgy tekinthető, hogy Észak elismeri a konföderációt (a déliek államszövetségét) szuverén államnak, elvégre nincs olyan ország, amely saját kikötőit venné blokád alá. Lincolnt azonban jobban érdekelte a győzelem, mint a jogi definíciók - tette hozzá Raab.

Az irat magántulajdonban van - birtokosa továbbra is névtelenségbe burkolódzik -, de nemrégiben több múzeumban is megtekinthető volt. Az egy lapból álló dokumentum arról szól, hogy Lincoln felhatalmazza külügyminiszterét arra, lásson el az Egyesült Államok pecsétjével egy proklamációt, amely elrendeli Dél-Karolina, Georgia, Alabama, Florida, Mississippi, Louisiana és Texas államok kikötőinek elzárását a külvilágtól.

Az északiak sikeresen fenntartották a tengeri blokádot 1861 és 1865 között, és nagyrészt megakadályozták, hogy a déliek fegyvert, lőszert importálhassanak és gyapotot exportálhassanak. A blokád fenntartása nem kis feladat volt, mivel 5600 kilométer hosszúságú partszakaszt kellett felügyelni.