Lewis Fawcett az úgynevezett szelektív mutizmusban szenved: csak családi vagy baráti körben tud beszélni, de ha úgy érzi, hogy idegen felnőtt is hallja, elnémul. A különös betegség, amely nem magyarázható halláskárosodással vagy beszédzavarral, gyakran jár együtt depresszióval, szorongással vagy viselkedészavarral.

Lewis boldogan és felszabadultan beszélget osztálytársaival és családtagjaival, de ahogy egy idegen felnőtt vagy egy tanár közelít felé, és esetleg feltesz neki egy kérdést, elnémul.

Édesanyja még az óvodában fedezte fel, hogy kisfia egyáltalán nem beszél az idegenekhez, és miután látott egy dokumentumfilmet a betegségről, elvitte el az orvoshoz, aki diagnosztizálta a szelektív némaságot.

Bár az okot nem tudták megmondani, Lewis anyukája szerint a kisfiánál a szelektív némaságot egy csecsemőkorában történt baleset válthatta ki, aminek következtében felhasadt a nyelve.

Lewis némasága csak az utóbbi két hónapban tört meg, köszönhetően egyik tanára odafigyelésének. A kisfiú először e-mailezni kezdett otthonról a pedagógusnak, majd mobiltelefonon hangüzeneteket hagyott neki.

Később aztán esténként felhívta, és felolvasott neki a könyvéből. A következő lépés az volt, hogy már az iskolában is felolvasott a tanárnak, kezdetben úgy, hogy az anyukája is ott volt, majd nélküle.

Néhány héttel ezelőtt aztán az egyik délután maga hívta fel a pedagógust, hogy beszéljen vele - először azóta, hogy tavaly márciusban bekerült az iskolába. Sőt, azóta már jelentkezett is az órán, és válaszolt a kérdésekre.

Erika Biddlecombe tanár szerint ez az eset is azt bizonyítja, hogy egy gyerekről sem szabad lemondani. Azért működött a módszer, mert őszinték és nyíltak voltunk Lewishoz, és nem erőltettük azt, amit nem akart - magyarázta a pedagógus.