A "fertőző" ásítás nagyon érdekes jelenség; egyeseknek nem kell látniuk sem, hogy valaki ásít, elég, ha olvasnak róla, vagy rágondolnak, és maguk is ásítozni kezdenek - állítja Catriona Morrison, a Leedsi Egyetem kutatója, aki szerint ez az empátia jele.

Korábbi vizsgálatokból kiderült, hogy az agynak ugyanaz a része felelős az ásításért, amelyik azt szabályozza, hogy mennyire figyelünk oda másokra, és mennyire vagyunk tekintettel rájuk.

Ezt erősítették meg a leedsi kutatók, akik pszichológus- és mérnökhallgatókkal végeztek kísérleteket. Beültették őket egy váróterembe, ahol az egyik kutató tíz percen belül tízszer ásított. A többi kutat pedig számolta, hogy a kísérleti alany hány ásítással "válaszol".

Ezután minden egyetemistát kifaggattak, hogy kiderítsék róluk, mennyire empatikusak. Kiderült, hogy az empátiateszten azok teljesítettek a legjobban, akik a leginkább megfertőződtek az ásítással is.

Talán nem meglepő, hogy a pszichológia szakosok jelentősen jobban teljesítettek az empátiateszten, és többet is ásítottak, mint a mérnökhallgatók.