A japán közvéleményt elsősorban az döbbentette meg, hogy a 16 éves fiú egy normális, keményen tanuló diák volt, aki gyakran vigyázott kistestvéreire és rendszeresen látogatta nagyszüleit.

A fiú sikeres orvos apja, aki sok japán szülőhöz hasonlóan tisztában volt azzal, hogy mennyire nehéz bekerülni egy jó egyetemre, kemény kézzel ösztönözte fiát a tanulásra. Állítólag sokszor még erőszakhoz is folyamodott.

A tinédzser a normál iskolai órák után egy gyakorló iskolába ment, ahonnan csak este 10-re ért haza. Ezután azonban apja még gyakran arra kényszerítette, hogy egy "intenzív tanuló szobában" éjszaka is magoljon.

Az utóbbi időben azonban problémák adódtak: a fiú rossz jegyet kapott egy angol dolgozatra, ezt azonban nem merte elmondani otthon.

Ahogy közeledett a szülői értekezlet ideje, egyre jobban rettegett attól, hogy kiderül a hazugság, és a rendőrség szerint egy este végül nem bírta tovább.

Felgyújtotta házukat, és egy szál fogkefével, illetve egy csomag papír zsebkendővel elindult új életet kezdeni. Édesapja éppen éjszakai ügyeletes volt, így menekült meg a tűzhaláltól.