A nyolcadik éve Izraelben, Netanyán élő férfinek az ünnepség egyben a 65. házassági évfordulója is volt, így több mint százötven vendég köszöntötte, és a megkésett orvosi diploma mellé egy századik születésnapi oklevelet is kapott a város képviselőjétől.

Schwimmer Zoltán azért csak sok évtizedes késéssel kapott egy tiszteletbeli diplomát az egyetemtől, mert annak idején nem végezhette el az orvosi fakultást, 1938-ban, három év után abba kellett hagynia tanulmányait. Visszatért Magyarországhoz visszakerült szülőfalujába, de hamarosan behívták munkaszolgálatra. Végigharcolta a keleti frontot, majd deportálták Auschwitzba. Számos tábort megjárt, végül Bergen-Belsenben szabadult.

A táborokban nagy hasznát vette az orvosi fakultásnak, olykor kezdetleges eszközökkel még fejsérüléseket is összevarrt. A háborút fiútestvéreivel túlélte, textilüzletbe fogott az Egyesült Államokban. Ott a Zoltán nevet nem ismerték, de meglátott egy Sidneybe címzett csomagot és mivel a város nevét a Zolihoz közel állónak érezte, pár évtizedre Sidney Schwimmer lett belőle.

New Yorkban feleségül vett egy Szolyváról származott túlélőt, két kislányuk született, de nem hagyta nyugodni a múlt. Nyugdíjas korában összeírta az odaveszett dolhai zsidó családokat, elkészítette az egykori öt-hatszáz tagú zsidó közösség szomorú leltárát.

Kilencvenkét évesen ismét hazát váltott, Izraelbe költözött lányai után.