Megszakítás nélkül immár 1010 hete vetítik a bollywoodi filmipar egyik legnagyobb sikerét, a Dilvale Dulhania Le Dzsajenge (Aki bátor, azé a menyasszony) című kultuszfilmet a mumbai Maratha Mandir moziban.

A minden idők harmadik legnagyobb indiai filmbevételét produkáló, DDLJ rövidítéssel is emlegetett alkotás már 2007 óta a valaha leghosszabb ideje moziban vetített indiai film rekordjával büszkélkedik.

Amikor a gyártó filmstúdió és a filmszínház úgy döntött, hogy nem játsszák többé a sokak számára megunhatatlan produkciót, az állhatatos rajongók tiltakozásokkal árasztották el a mozit, amelynek vezetője több száz dühös telefonhívásról számolt be. Akadnak nézők, akik már 100-szor is végignézték a több mint kétórás művet.

A tiltakozási hullám meghozta gyümölcsét, az érzelmes történeten tovább pityereghetnek az érzékenyebb lelkületű mumbai nézők.

A mű egy eszményi szerelem története, és magában foglal mindent, amit az indiai közönség szeret: szerelmet, románcot, komédiát, akciót, melodrámát, ármányt, dalokat és táncokat. A főszereplők - két indiai fiatal - Európában ismerkednek meg, s hazájukba visszatérve meg kell küzdeniük a hagyományok béklyójával.

A film fiatalos hangvételével, humorával és újszerű szemléletével új irányzatot indított el a kilencvenes évek indiai filmjében. A két főszereplő, Kadzsol és Sáhruh Khán filmbéli alakítása mára legendává vált, ez a film tette szupersztárrá India egyik legnagyobb mai férfisztárját, Sáhruh Khánt, álompárrá a Kadzsol-Khán párost és emelte be a legnagyobbak közé az akkor 24 éves pályakezdő rendezőt, Aditja Csoprát.

A románcot 1995. október 19-én kezdték vetíteni Mumbaiban (Bombay) a Maratha Mandir nevű olcsó külvárosi a moziban, ahol naponta egyszer, 11.30 órai kezdettel adják.

A produkció mára igazi kultuszfilmmé, Bollywood történetének megkerülhetetlen darabjává vált, dalait és dialógusait milliók fújják kívülről Indiában és szerte a nagyvilágon.