Dylan Farrow a The New York Times internetes kiadásában egy szombaton megjelent blogbejegyzésében azt állította, hogy az eset 1992-ben történt. A vád megjelenésének napján Allent egyébként a forgatókönyvírók céhének díjára jelölték a Kék jázmin című filmjének cselekményéért. A film három Oscar-díjra való jelölést is kapott.

"Melyik a kedvenc Woody Allen-filmje? Mielőtt válaszolna, tudnia kell: amikor hétéves voltam, Woody Allen kézen fogott engem és felvitt egy homályos, szekrényszerű padlásra a házunk első emeletén" - írta Farrow Nicholas Kristof neves publicista blogján.

"Azt mondta, hogy feküdjek hasra és játsszak a bátyám villanyvasútjával. Ezután nemi erőszakot követett el rajtam." - tette hozzá a nő, aki először szólalt meg a nyilvánosság előtt az állítólagos incidens ügyében.

Dylan Farrow nem részletezte, hogy milyen szexuális tettlegességben volt akkor része, de azt állította, hogy a nevelőapja több más alkalommal is kellemetlenül intim közelségbe került hozzá.

Mia Farrow, aki 12 éven át volt Woody Allen volt élettársa, 1992-ben vádolta meg először a rendezőt Dylan molesztálásával. Ezt azután tette, hogy kiderült: partnere viszonyt folytat a színésznő egy korábbi kapcsolata alatt örökbe fogadott nevelt lányával, Soon-Yi Previnnel.

A Yale Egyetem és a Connecticut állambeli New Haven kórházának szakértői azonban arra a megállapításra jutottak, hogy a kislányt nem erőszakolták meg. Az ügyészség - noha Frank S. Maco államügyész ezt annak idején lehetségesnek tartotta - nem emelt vádat Woody Allen ellen, az ügyben illetékes Elliott Wilk bíró pedig arra a megállapításra jutott, hogy a bizonyítékok sem pró, sem kontra nem meggyőzőek.

Allen tagadta a pedofília-vádakat, ám a botrány - bár az nem törte meg művészi pályafutását - súlyos kárt okozott imidzsének. A lappangó feszültség az elmúlt hónapokban ismét felszínre tört. Novemberben Farrow gyermekei, különösen Dylan elítélően nyilatkozott a rendezőről a Vanity fair magazinban.

Allen és Farrow fia, Ronan Farrow januárban a Twitteren célozgatott arra, hogy egy közelebbről meg nem nevezett nő nyilvánosság elé tárta: a rendező hétéves korában molesztálta "az Annie Hall előtt vagy után". (Az Oscar-díjas filmet Woody Allen 1977-ben rendezte.) A fiatalember azután írt erről, hogy apja a Golden Globe-elimerések keretében megkapta a Cecil B. DeMille-életműdíjat, amelyet a díjátadó gálán egy másik volt élettársa és múzsája, Diane Keaton vett át a nevében.

Hétvégi blogbejegyzésében Dylan Farrow rámutatott, hogy Allent egyetlen bűncselekményért sem ítélték el, ugyanakkor azt állította, hogy a gyerekkorában történt incidens tartós lelki károkat okozott benne. A nyilvánosság elé lépését azzal indokolta, hogy Hollywood a történtek ellenére még mindig befogadja és elismeri a művészt.

Woody Allen a hétvége folyamán nem kívánta kommentálni a vádakat.

Allen egyébként 1992-ben eljárást kezdeményezett, hogy ő gyakorolhassa a szülői felügyeletet a Farrow-val közös három gyermeke, az örökbe fogadott Moses és Dylan, valamint a vér szerinti fia, Satchel felett (ő az, aki a Ronan Farrow nevet használja).

A rendező 1997-ben feleségül vette Soon-Ye Prevint, akit Farrow még akkor adoptált, amikor még André Previn zeneszerző felesége volt. Allen és felesége két lányt fogadott örökbe.