Az Astoria a főváros egyik legfontosabb forgalmi csomópontja a Belváros keleti határán, a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út, illetve a Kiskörút (a Múzeum körút és a Károly körút) találkozásánál. Az utca embere a kereszteződést és az aluljárót is Astoriának nevezi a sarkon álló szállóról, és a kelet-nyugati metró 1970-ben átadott állomását már így nevezték el.

A város egyik legforgalmasabb kereszteződésén az átkelés már a múlt század elején sem volt biztonságos, ez csak az aluljáró átadása után vált lehetővé. Az Astoria aluljáró terveinek elkészítésekor már számoltak a kelet-nyugati metró megépítésével, amiről végleges döntést 1963 végén hoztak. A főváros első gyalogos-aluljárója 600 négyzetméter alapterületű, négyszög alakú, átadásakor 12 feljáró vezetett a felszínre. Az aluljáró 1970-ben a 2-es metró lejáratával bővült, 1972-ben a Rákóczi úti villamosközlekedés felszámolásakor megszűnt a megállókba vezető két feljáró.

Az építkezést kezdetben sokan ellenezték, drágának és haszontalannak tartották - olyannyira, hogy a téma még az állampárt, az MSZMP legfelsőbb szintjén is szóba került, de végül a támogatók kerekedtek felül. A munkák ideje alatt a forgalom zavartalan maradt, de a Kiskörúton közlekedő autók egy, a Zala folyóról átköltöztetett hidat használtak. A kivitelezés során nem csak a régi pesti városfal maradványai és a belvíz okoztak nehézséget, a vizet végül szivattyúkkal távolították el. A munkák még a hivatalos átadás után is folytak, külön nehézséget jelentett, hogy az álmennyezet rövid idő múlva a fölötte haladó villamosok keltette rezgés miatt leszakadt - az oda süllyesztett neoncsövek ezért kerültek végül az oszlopok köré.

Valamikor az Astoriánál húzódott a pesti városárok, amiről Péter tárnokmester 1281. évi oklevele tanúskodik, a történeti kútfőt a Múzeum körút 13. számú ház mélyebben fekvő udvara erősíti meg. Az egykori városfal a 15. század végén, Mátyás király uralkodása alatt épült meg, és ez a szakasza a Kiskörút Duna felőli házsorának belső telekhatárát szegélyezte. (Maradványai több Múzeum körúti ház udvarában is láthatók.) A városfal egyenes vonalvezetését 100-150 méterenként élesen megtörték, oda kerek tornyot vagy a kaput védő rondellát építettek. Valamikor ott állott a Hatvani kapu avagy Hatvani rondella, a középkori városfal legerősebb védműve. A kaput őrző barbakánt a 18. század végén lebontották, széles alapfalai a gyalogos aluljáró építése közben az Astoria Szálló északi homlokzata előtt kerültek elő, de a felszín alatt rejtőzködnek.

A mai Astoria helyén két épület állt: a Magyar utca felől egy lakóház, ahol Petőfi Sándor 1844-ben a János vitézt írta, a Múzeum körút felőli oldalon a hírhedt Zrínyi fogadó. Az Ágoston Emil és Hikisch Artúr tervezte Astoria Szálló 1914. március 14-én nyitotta meg kapuit. A lassan százéves épület viharos történelmünk több jelentének volt tanúja: Károlyi Mihály 1918. október 23-án ott alakította meg ellenkormányát, a Magyar Nemzeti Tanácsot, amelynek székházaként is szolgált a szálloda. 1919 tavaszán a kommunista direktórium vezetői költöztek oda. A német megszállás után, 1944 márciusában a Gestapo főhadiszállása lett a szálló. Az 1948-ban teljesen újjáépített épület előtt vonultak el 1956. október 23-án az egyetemisták, az épület a harcokban súlyosan megsérült.

A felszíni átkelést a Károly körúti villamosmegállónál újabban ismét zebra segíti.