A hivatal korábbi vezetője, Jeffrey Runge a The New York Timesban nyilatkozott a több száz oldalas tanulmány visszatartásának okairól. Mint elmondta, nem akart szembekerülni bizonyos kongresszusi tagokkal, akik úgy ítélték meg, hogy lobbiérdekeket szolgált volna az adatok nyilvánosságra hozatala.

Az ellentábor ugyanakkor támadja a közlekedési minisztériumot, amiért nem lépett fel határozottan a vezetést veszélyeztető, a figyelmet elvonó tevékenységek ellen, amelyek a halálos közlekedési balesetek számának növekedéséhez és helytelen vezetési gyakorlat elterjedéséhez vezetett.

A The New York Times a hét elején tette fel honlapjára a tanulmány megállapításait. A kutatásból kiderült, hogy 2000 és 2002 között négy százalékról hat százalékra nőtt a vezetés közben mobilozók száma. A rendőrség által jelentett összes közlekedési baleset mintegy 25 százalékában játszott szerepet a vezető gondatlansága. A figyelmet elvonó tevékenységek között növekedést mutat a mobilhasználat.

A közlekedésbiztonsági hivatal azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy "az autósok vezetés közben ne használjanak mobilt, csak vészhelyzetben".

Azt nem javasolták, hogy törvényileg tiltsák meg a vezetés közbeni, kihangosítás nélküli mobilozást, mivel az nem oldaná meg a problémát. Sőt az autósok azt gondolhatnák, hogy a kihangosítás biztonságosabb. A tanulmány azonban leszögezte: a baj gyökere, hogy a mobilozás - kihangosítóval vagy anélkül - mindenképpen elvonja a vezető figyelmét az útról.