Sokaknak Elvis Presley úgy maradt meg, amilyennek késői éveiben láthatták: egy elhízott, beszívott alak strasszköves kezeslábasban.

A rock and roll királya azonban sokkal több volt ennél: Elvis Aaron Presley örökre megváltoztatta a populáris zenét.

"Elvis előtt nem volt semmi" - mondta egyszer John Lennon. Lehet, hogy ez egy kis túlzás, de való igaz, hogy a későbbi Király merített először a "faji zenéből", az afroamerikaiak zenei hagyományaiból, és azt úgy ültette át a popzenébe, hogy mindenkit elvarázsoljon.

"Olyan volt, mintha megjelent, és mindenki fülébe álmokat suttogott volna" - emlékezett vissza pályatársára Bruce Springsteen.

Voltak persze, akik nem fogadták kitörő örömmel a csípőjével tánc közben félreérthetetlen mozdulatokat tevő fiatal sztárt, akiben a fiatalság megrontóját, a hagyományos értékek lerombolóját látták.

"A zenéje szánalmas. Avasan szagló izgatószer" - kelt ki Elvis ellen Frank Sinatra, aki szerint Presley muzsikája csak negatív és ártalmas reakciókat vált ki a fiatalokból.

Többen felrótták azt is a fiatal csillagnak, hogy se a zeneíráshoz, se a zenéléshez nem ért, hangjával mégis megbabonázta közönségét.Elvis Presley tudta, miről beszél, amikor a Born in the Ghetto-t énekelte: a fiú hatalmas szegénységben született a mississippi Tupelo városában ikerbátyjával, Jesse Garonnal, aki holtan jött a világra.

A kis Elvis Aaron 12 éves korában kapta első gitárját, hat évvel később pedig csaknem négy dollárt fizetett, hogy feljátszhasson egy demót a Memphis Recording Studiosban. A felvétel később a Sun Records alapítója, Sam Phillips kezébe került, aki hamar rájött, mennyire sokat érhet "ez a fehér ember néger hanggal és négeres hangulattal".

A producer kalauzolta Elvist első éveiben, és megteremtette számára a lehetőséget, hogy listavezető slágereket készítsen.

Mikor az egyre népszerűbb zenész túl "nagy" lett a Sunnak, rekord összegű - 35 ezer dolláros - lemezszerződést kötött az RCA-val. Első itt kiadott dala, az 1956-os Heartbreak Hotel lett az első number one-száma.

Ugyanebben az évben elkészült az első Elvis-film, amelyet további 30 követett az évek során, és amely csak további sikereket hozott számára. Ez volt a Love Me Tender.

Bár rettegett tőle, hogy fantasztikus karrierének véget vet a katonai behívó, nem így történt. 1957 decemberétől a következő év márciusáig alapkiképzést kapott, majd Németországba vezényelték. 1960 márciusában szerelt le, és ott folytatta, ahol abbahagyta.Ebben segítségére volt új menedzsere, Tom Parker, aki számára azonban fontosabb volt a pénz, mint a minőség, és kegyetlenül kihasználta pártfogoltja tehetségét, amikor a Király egy sor, pocsék B-kategóriás film főszereplőjeként pózolt.

1968-ban Elvis úgy döntött, nem akar mindent éppen úgy csinálni, ahogyan Parker kéri: Comeback Special című műsorát a menedzser egy látványos karácsonyi showként képzelte el, az énekes azonban valami mozgalmasabbat szeretett volna. A műsor végül Tom Parker elképzelései szerint valósult meg, Elvis pedig nehezen viselte a dolgot, de végül óriási siker lett.

1969-ben a Király a színpadra is visszatért: több koncertet is adott Las Vegasban, majd Amerika-szerte, egyre nehezebben viselte azonban magánéleti problémáit. 1973-ban elvált, rászokott a serkentőkre és hízni kezdett. A rajongókat egyre jobban aggasztotta egészségi állapota.

Utolsó koncertjét 1977. június 27-én adta Indianapolisban. Éppen augusztus 17-én kezdődött volna újabb turnéja, ám 16-án gracelandi házának fürdőszobájában holtan találták. Az élete véget ért, az Elvis-legenda azonban csak ezután kezdett igazán kibontakozni.