Magyarországon nem elnöki rendszer van, viszont az államfőnek nagyon fontos szimbolikus szerepe van. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy ha nem is a nemzet egységét fejezi ki, mert az láthatóan nincs, de valamilyen módon a válságtüneteinket, a közös problémáinkat, a nehézségeinket fölnagyítani tudó, asztalra tenni tudó, a napi pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő köztársasági elnök az elvárás – mondta az InfoRádióban Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke, hozzátéve: egy olyan államfő,

• aki képes megszólalni akkor, ha meg kell,
• kisebbségi ügyekben,
• gazdasági válság vagy akár természeti katasztrófák ügyében,
• aki képes helyretenni a politikai szereplőket, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek,
• aki képes egy asztal mellé ültetni az egyébként egymással nehezen beszélő, vagy egyáltalán nem beszélő szereplőket.

Az elemző szerint jellemző, hogy Forsthoffer Ágnes, aki csak rövid ideig, átmeneti időszakban tölti be az államfői funkciókat mint a parlament elnöke, képes volt arra, felismerte a jelentőségét, hogy egy olyan súlyos válságban, mint az energia- és vízügyi válság, a környezeti katasztrófa, össze akarta és tudta hívni az érintett politikai vezetőket, egy asztalhoz ültette őket, hogy tárgyalják végig, milyen közös dolguk van.

Innentől kezdve persze a politika felelőssége, hogy mit kezd ezzel – mondta Horn Gábor, aki szerint tehát

van dolga a köztársasági elnöknek, és van egyfajta őrszerepe is: a feladata a közjogi berendezkedés, a köztársaság értékrendje, eszméje, az alaptörvény által megszabott keretek fölötti őrködés is.

Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ki a köztársasági elnök, egyáltalán nem jelentéktelen ez a szerep, miközben kétségkívül a napi politika irányítása a miniszterelnök, illetve a kormány kezében van a magyar közjogi berendezkedésben – mondta Horn Gábor.

Sok felmérés készült az elmúlt években, hogy a magyarok mely intézményekben bíznak a leginkább, de a köztársasági elnöki intézmény nem szerepelt túl előkelő helyen. Az ellenzék az elnöki intézmény jelentőségét félti attól, ahogy Sulyok Tamás leváltotta a Tisza-kormány. A Tisza viszont azzal válaszolt erre, hogy az intézménynek már rengeteget ártottak a Fidesz által kinevezett köztársasági elnökök.

Horn Gábor erről úgy vélekedett: a rendszerváltáskor volt egy komoly tekintélye a köztársasági elnöki intézményrendszenek. Göncz Árpádnak ebben elévülhetetlen érdemei vannak, aki megteremtette ezt a „nemzet nagypapája” szerepével, tulajdonképpen messze túlmutatva az éppen aktuális kormányzó pártokon, hiszen az első ciklusban nem is az ő pártja („vagyis az enyém”, jegyzi meg Horn Gábor), az SZDSZ volt kormányon.

Mégis Göncz mint köztársasági elnök meg tudta jeleníteni a társadalom problémáit, szóvá tudta tenni azt, amit szóvá kellett tenni – fogalmazott Horn Gábor, aki szerint Göncz Árpád messze a legnépszerűbb politikus volt abban a tíz évben, amíg köztársasági elnökként gyakorolta a funkciót.

Mádl Ferenc is jóval szélesebb körben támogatott politikai szereplő volt, mint az őt delegáló Fidesz politikai családja – mondta Horn Gábor, majd hozzátette: „a következő elnök, Sólyom László tulajdonképpen az akkori nagyobbik kormányzó párt, az MSZP ellenében lett köztársasági elnök, hiszen az ellenzék és az SZDSZ, én magam is rászavaztam annak idején, ez nem nagy titok, mert akkor is elmondtam”.

Horn Gábor szerint Sólyom László sem a pártpolitika fogságában végeztette a dolgát. Ezután, 2010 óta ebben jelentős változások voltak. Mint fogalmazott, Schmitt Pál nem csak arról ismerszik meg, hogy diplomahamisítóként le kellett mondania, hanem arról is, hogy

Schmitt Pál mondta ki először a fideszes köztársasági elnökök sorában, hogy ő tulajdonképpen egyfajta transzmissziós szíj, akinek az a dolga, hogy segítse a kormányzati politikát.

Horn Gábor szerint ez teljes félreértelmezése a köztársasági elnöki szerepnek. Mint fogalmazott, „sajnálatos módon Orbán Viktor ezt várta el a köztársasági elnökeitől, mindegyikük erre szerveződött különböző mértékben. Bár Áder Jánosnak mégiscsak volt egy saját politikai múltja, önálló arculata, és időnként, ha nem is gyakran és nem jelentős kérdésekben megszólalt. Nem úgy, mint akár Schmitt Pál, akár Novák Katalin, vagy Sulyok Tamás, aki maga mondja el magáról, hogy ő tulajdonképpen nem is politikai szereplő. Jól tud zöldborsófőzeléket főzni, és egyébként kitűnően vasal, csak nem tudjuk, hogy az elnöki eredményei mik voltak, azt nem láttuk. És neki az a hitvallása, hogy nincs lényegi politikai szerepe. Ami egy teljes abszurditás” – mondta Horn Gábor, aki szerint semmiféle alkotmányellenes nincs Sulyok eltávolításában.

„Félreértés ne essék,

annyit tett a Tisza, hogy élt azokkal az eszközökkel, amelyeket Orbánék megteremtettek, a kétharmad lehetőséget teremtett Sulyok elmozdítására, és el kellett mozdítani, mert az előző rendszert, a fülkeforradalmat, a NER rendszerét képviselte, Orbán bábjaként került ebbe a pozíciójába, és végig teljesítette a Fidesz elvárásait minden szempontból”

– mondta Horn Gábor, hozzátéve: Sulyok Tamás egyszer sem szólalt meg meghatározó jelentőségű kérdésekben, nem állt ellen a magyar közjogi rendszer szétrombolásának, sőt alkotmánybírósági elnökként közvetlenül kiszolgálta ezt.

„Tehát azt gondolom, hogy semmiféle oka nincs arra a Fidesznek, hogy valamiféle önkényről beszéljen ebben az esetben. Jogi értelemben támadhatatlan a Tisza lépése, és elkerülhetetlen, ha ténylegesen rendszerváltásról beszélünk. Szerintem amit most látunk, az egy újabb rendszerváltás Magyarországon, nem maradhat az előző rendszer meghatározó, azt kiszolgáló alakja egy következő időszakban is politikai főszereplő, tehát változtatni kellett, és ezt a lépést szerintem nagyon helyénvalóan a Tisza meg is tette” – vélekedik Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke.

A cikk alapjául szolgáló interjút Zsámboki Zsolt készítette.