„Te pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” – kérdezte az egyik őr Kriszten Ferenc Rafael atyától, az újhatvani ferences kolostor egykori házfőnökétől, miután a pátert és rendtársait az ügyükben hozott elsőfokú ítélet meghozatalát követően átszállították a váci börtönbe. Vélhetően az ekkor a hideg idő ellenére viselt hiányos öltözet is hozzájárult ahhoz, hogy a szerzetes élete néhány hónappal később rabkórházban ért véget.

Az 1899. november 19-én az erdélyi Körösbányán született, Rafael szerzetesi nevet felvett Kriszten Ferenc számos állomást követően 1937-ben Budapestre került, ahol 1941 és 1946 között a Margit körúti ferences kolostor házfőnöke volt.

A háború alatt részt vállalt az embermentésben. 1944–1945-ben a Margit körúti plébánián 2700 zsidó származású személy tért át a katolikus hitre, és Rafael atya egy alkalommal – Angelo Rotta apostoli nuncius által kibocsátott menlevelekkel a birtokában – kalandos körülmények között utolért, ezzel megmentett egy gyalogmenetben nyugat felé irányított csoportot.

1949 augusztusában Újhatvanba helyezték, ahol kinevezték házfőnöknek. Az újhatvaniak halk szavú, barátságos embernek találták, aki gondot fordított rá, hogy hívei életkörülményeit és problémáit behatóan megismerje.

1950 nyarán már az ország több pontján folyt a szerzetesek kényszerlakhelyre hurcolása, amikor június 19-én hajnalban két teherautó állt meg az újhatvani ferences kolostor előtt, rajta új (kényszer)lakhelyükre szállított piaristákkal, szolgáló szerzetesekkel és apácákkal. Az odasereglett híveknek meggyőződésükké vált, hogy a ferencesek helyére hozták őket. Tüntetés kezdődött, amelyet a helyszínre rendelt ÁVH-s különítmények verték szét. A késő esti órákban átkutatták a környék lakásait, és a kolostorba is berontottak. Rafael atyát annyira megverték, hogy az orrán és a száján át egyaránt vérzett.

A rendházban szolgáló négy ferences pátert és két laikus testvért előbb az ÁVH rettegett központjába, az Andrássy út 60.-ba, majd a Markó utcai börtönbe szállították. A fogvatartottakat mindkét helyszínen válogatott lelki és fizikai kényszerítő eszközök alkalmazásával, például gumibotozással, körömletépéssel vagy éppen a testnyílások átvizsgálásával igyekeztek megtörni.

A Kriszten és társai elleni eljárásban már egy 1950. július 27-én kelt ÁVH-s összefoglaló jelentésben megjelent az ügyben végig megfigyelhető legfőbb koncepciós mozzanat: eszerint a barátok laikus támogatóik segítségével „helyi jellegű fegyveres lázadássá” szerették volna kiterjeszteni a tüntetést, majd „az országot behálózó megmozdulásokat akartak”. A politikai rendőrség csak egy belső feljegyzésben ismerte el, hogy „a szerzetesek és a tüntetés hangadói között nem mutatható ki kapcsolat”.

Kriszten Rafaelt a Legfelsőbb Bíróság 1951. május 26-án jogerősen életfogytig tartó börtönre ítélte. A korábban is gyakran betegeskedő páter tüdőproblémái a börtönben kiújultak, ez vezetett 1952. szeptember 15-én bekövetkezett halálához, amelyről édesanyját nem értesítették.

A ferencesek ellen hozott ítéletet a Fővárosi Bíróság 2000 februárjában semmisnek nyilvánította. Rafael atya boldoggá avatási eljárása jelenleg is folyamatban van.

Írta: Czókos Gergely

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.

Levéltári források

• Magyar Ferences Könvvtár és Levéltár
• A Budapest Margit-körúti Kolostor Historia Domusa, 1944. augusztus 12.

Irodalom

• A pápa is sürgeti a 8 magyar boldoggá avatását. Magyar Nemzet, 2014. március 6., 2018. július 16.
• Bank Barbara: „Vallásos érzülete jogalapot képez internálására” – avagy a hatvani ferencesek és lakosok megpróbáltatásai. In Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–Metem, 2005. 469–478.
• Czene-Polgár Viktória: Egyházpolitika az 1950-es években. Kriszten Ferenc Rafael és az újhatvani tüntetés. In Őze Sándor–Medgyesy-Schmikli Norbert (szerk.): A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. Piliscsaba–Budapest, PPKE BTK–Metem, 2005. 460–468.
• Harc a klerikális reakció ellen. Révai József elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén. Szabad Nép, 1950. június 6. 3.
• Hetényi Varga Károly: Ferences rendház Hatvanban. Vigilia, 2000/6.
• Imakilenced. A hét ferences szerzetes boldoggá avatásáért. Budapest, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, 2016. 119., 2018. július 16.
• Isten tiszteletreméltó magyar szolgái. Magyar Kurír, 2018. május 13., 2018. július 16.
• Kahler Frigyes: A nagy „tűzvörös sárkány” torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945–1956. Budapest, Kairosz, 2009.
• Kálmán Peregrin (összeáll.): „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Ferencesek a feloszlatás idején. Fontes historici Ordinis Fratum minorum in Hungaria. Magyar ferences források 4. Budapest, Kapisztrán Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány–Vigilia, 2000.
• Király Kelemen: Naplóm. Cleveland, Kárpát, 1974.