A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke szerint kevés olyan XX. századi esemény van a magyar történelemben, amiről annyit írtak és beszéltek, mint 1956-ről. Földváryné Kiss Réka hozzátette: vannak fontos alapkérdések, amiben van történészi egyetértés, de alapvető kérdéseket még nem sikerült tisztázni.

„A Tóth Ilona-üggyel kapcsolatban arról folyik a szakmai vita, hogy lehet-e a több tízezer oldalas iratból következtetni, hogy azok az emberek mit csináltak, mi történt valójában. Ez azért is nagyon fontos, mert vannak más perek is, amelyek nincsenek annyira a köztudatban.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke hozzátette: a történész sokat tud dolgozni az emlékekből; kiegészít vagy pontosít a kutatáskor. Földváryné Kiss Réka hozzátette: 1956 az egyik olyan legfontosabb történelmi esemény, amely a legnagyobb társadalmi megmozdulást hozza.

„Az egész térség megmozdult, de ilyen jellegű fegyveres összecsapás, szabadságharc csak Magyarországon történt.

Van a forradalomnak egy második szakasza, egy nagyon erős politikai ellenállás. Ha jobban megnézzük a történéseket, és erről kevesebbet beszélünk: decemberben újra forradalmasodott a vidék. Amikor elkezdődtek a letartóztatásokat, a helyi közösségből kiemelték azokat az embereket – letartóztatták, internálták, megverték őket -, akik hitelesek, akikre odafigyeltek, a vidék újra fölkel. December 4-én nemcsak Budapesten van nőtüntetés, ami óriási dolog, hanem rengeteg helyen emeli fel még egyszer a szavát a társadalom.”

Földváryné Kiss Réka arról is beszélt, hogy minden közösség őrzi a maga emlékét, ugyanakkor ezek az életpályák nincsenek olyan mélyen a közgondolkodásban. A kivégezett forradalmárok teljes életútjairól nem lehet olvasni, és azt sem lehet megtudni, hogy 56-os megtorló per volt. Ezeket még kutatja a bizottság

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke szerint

október 23-a a szabadságvágy szimbóluma.

November 4-e azonban más miatt fontos, ezt a kommunista diktatúra embertelenségének szimbólumaként tartják számon - mondta Földváryné Kiss Réka.

„56 az első olyan forradalom, az egyik az első olyan tömegesemény, amit a média közvetít. Több mint 150 nyugati tudósító volt itt. November 4-e rendkívül fontos szimbólum az egész világ számára, az embertelenség, a terror szimbóluma. Nem véletlen, és ez a rendszerváltáshoz vezet, hogy 56-nak milyen súlya és emlékezete van. 1988-ban a Pére-Lachaise temetőben Nagy Imre és mártírtársainak az akkori párizsi polgármester, Jacques Chirac szimbolikus sírhelyet adományozott.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke arról is beszélt, hogy, óriási a felelősségük azért, hogy vissza tudják-e helyezni 1956-ot a történeti emlékezeti kultúrában arra a helyre, amit megérdemel. Földváryné Kiss Réka úgy fogalmazott: arcot kell adni 56-nak.

„Élővé lehet tenni. Amennyire erőnkből telik, sokat járunk iskolákba és tartunk rendhagyó történelemórákat. Az a tapasztalatom, hogy ha a személyes történeteken keresztül tudjuk elmondani 56-ot, azt át lehet élni. Nem hőstörténeteket kell kreálni, ezek valódi történetek.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke arról is beszélt, hogy 1963 után is indultak 1956-hoz köthető perek. Ezeket az ügyeket azonban meg kell találniuk, tovább kell még kutatniuk.