Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.
Rajki Márton
| Rajki Márton | ügyvéd (1901-1959) | Újpest | 1959. 07.30. |
Életrajz
Az 1950-ben Budapest részévé vált Újpest egyfajta város volt a városban, a helyi iparosok, munkások mondhatni patrióta közösséget alkottak. A kirobbant forradalom hírére már 1956. október 23-án demonstráció kezdődött, amely aztán tragédiához vezetett: a rendőrség épületénél ugyanis a tömegbe lőttek, és egy röplapozó fiatal meghalt. Hamar elszabadultak az indulatok, az emberek szétverték a Városháza előtt álló orosz katona szobrát, a talapzatára pedig felravatalozták a holttestet. Abban, hogy végül a kerületben azokban az októberi napokban viszonylagos nyugalom lett, nagy szerepe volt az Újpesti Forradalmi Bizottság első elnökének, dr. Rajki Mártonnak.
1901-ben Zentán született, a jogi egyetem elvégzése után ügyvédként került Újpestre. Zsidó vallású volt, de Csík József, a főplébánia apátja hatására 1938-ban megkeresztelkedett. A világháború idején származása miatt munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben sikerült megszöknie, családjának nagy része azonban Auschwitzban lelte halálát. A háború után a plébánián karitatív tevékenységet végzett, és sorra vállalta el katolikus papok védelmét az ellenük induló népbírósági perekben.
A forradalom kitörése után az Újpesti Forradalmi Bizottság elnökévé választották. Legfontosabb céljának a közellátás megszervezését, a helyiek biztonságának megőrzését, a rend fenntartását tartotta. Polgárőrséget szervezett, tárgyalt a volt tanácselnökkel és a rendőrkapitánnyal arról, hogy a kommunisták is részt vegyenek a bizottság munkájában. 1956. október 26-án az ő utasítására nyitották fel a Magyar Nemzeti Bank fiókjának páncélszekrényét, hogy a munkások megkapják a bérüket annak ellenére, hogy a kormány letiltotta a fizetéseket. A következő napokban háttérbe szorult a nála sokkal radikálisabb későbbi vádlott-társával, Kósa Pállal szemben. Október 28-án lemondott a bizottság elnöki posztjáról, sőt a tagságáról is. Ezután egy keresztény párt szervezésébe kezdett, a röplapok készítéséig jutott el, amelyekben azt hirdette, hogy a rendezésben minden politikai erőnek részt kell vennie.
1957. májusában tartóztatták le.
A börtönből így írt szeretteinek:
„...Miattam akkor sem szabad búsulnotok, mert nem rossz az, hanem jó, ha Krisztusért élhetek és halhatok. A szenvedés még a bűnösre is jó, mert alkalom a jobbá válásra. Nekem (akiről Ti éppúgy tudjátok, mint én magam, mennyire bűntelenül és minden, mert még a gondolatomban is csak másokért áldozatvállalás volt) a szenvedés Tőle érkező kiválasztást jelent. Arra kérlek tehát Titeket is, hogy ha életem, - mert nem tudhatjuk a jövőt, - úgy végződnék, hogy már nem lehetünk otthon együtt, köszönjétek meg Ti is, mint én, hogy Magának kiválaszt!”
A Fővárosi bíróság Halász Pál vezette tanácsa 1959. március 15-én szervezkedés és gyilkosságra való felbujtás vádjával halálra ítélte, amit másodfokon a Borbély János elnökölte Legfelsőbb Bírósági Tanács helybenhagyott. 1959. július 30-án kivégezték.
Idézetek
Kávássy János: Rajki Márton utolsó levele családjához.
„[...] Kérlek, ne nehezteljetek ezért, amit most írni fogok. Azonban én már öreg ember vagyok és szükségét érzem, lelkemben felkészülni arra is, hogy nem érem meg a szabadulásom, - nem láthatlak szabad emberként többé Titeket, akik az életemnél drágábbak vagytok nekem. Lelki szükség az is, hogy tudassam Veletek: Ilonkám nagyon szeretlek utolsó leheletemig. Isten áldjon meg boldogságomért, amelyet Neked köszönhettem Ő utána. Gyurikám, Csöpikém, úgy szeressétek egymást, amint mi szerettük Édesanyátokkal! Miattam akkor sem szabad búsulnotok, mert nem rossz az, hanem jó, ha Krisztusért élhetek és halhatok. A szenvedés még a bűnösre is jó, mert alkalom a jobbá válásra. Nekem (akiről Ti éppúgy tudjátok, mint én magam, mennyire bűntelenül és minden, mert még a gondolatomban is csak másokért áldozatvállalás volt) a szenvedés Tőle érkező kiválasztást jelent. Arra kérlek tehát Titeket is, hogy ha életem, - mert nem tudhatjuk a jövőt, - úgy végződnék, hogy már nem lehetünk otthon együtt, köszönjétek meg Ti is, mint én, hogy Magának kiválaszt! Adjatok az én Marcikám homlokára a nevemben „kis keresztet”. Minden rám szeretettel gondolóknak szerető üdvözletem! Titeket forró szeretettel
Csókol
M.”
