A cikk a második világháború "összes áldozatának" szánt, Szabadság téri emlékmű bemutatásával és a szobor felállításával kapcsolatos konfliktus leírásával kezdődik. A szerző, Anshel Pfeffer az emlékművet groteszkül giccsesnek nevezi, és a szomszédságában rendezett civil megemlékezésekben a háborús felelősségről kialakult, egymással szemben álló narratívákat látja.

Szerinte a hatóságok szeretnék áldozatnak látni a német megszállás alatti háborús Magyarországot, és elhomályosítják a tényt, hogy az ország katonái a Wehrmacht oldalán harcoltak, és a zsidók deportálását a magyar hatóságok segítségével hajtották végre. Úgy látja, hogy bár a magyar zsidók harcba szállnak a háborús emlékezet ügyében, ugyanakkor csendben szemlélik a Jobbik nyílt antiszemitizmusát.

A cikk szerint a Jobbik hivatalosan ugyan tagadja zsidóellenességét és azt, hogy szélsőségesen jobboldali lenne, de zsidógyűlölő állításai, a zsidók összeírását követelő felhívása, holokauszttagadása, az országba érkező "izraeli megszállók" elleni figyelmeztetései nem hagynak kétséget valódi természetéről.