Böjte Csaba arról is beszélt, hogy összesen 78 házuk van, és a házak vezetői befogadhatnak önállóan gyerekeket, de kirakni őket csak Böjte atya beleegyezésével lehet. Elmesélte három szovátai lány történetét. Családi tragédiák sorozata után került a három lány hozzájuk, de hamarosan kicsapták őket az iskolából. Ez nagy baj, mert az alapítvány otthont tud adni, de az oktatást állami iskolákban kell megoldani.

Böjte atya a helyszínre utazott, kíváncsi lett ugyanis, miként sikerült a három lánynak egy hét alatt elérni azt, amit sok fiúnál csak egy év után következik be. Mint mondta: a pedagógusoknál nagyon fontos a kíváncsiság, az a jó, ha az érzelmek helyett a kíváncsiság határozza meg a tanári munkát.

A kíváncsi szerzetes megtudta: a három leány kukorékolással zavarta a számtanórát. Miért kukorékol egy gyerek számtanórán? Ebből a témából doktorálni lehetne - vélekedett Csaba atya, aki elbeszélgetett a leányokkal. Megtudta a "szép nagylányoktól", hogy az osztályban ügyes fiúk vannak, az ő figyelmüket próbálták felkelteni. Az atya elmondta erre a lányoknak, hogy lehet kukorékolni, de akkor haza kell menni, és dolgozni, napszámba állni. A másik megoldás, hogy kukorékolás nélkül iskolába járnak, ennek érdekében az atya majd bocsánatot kér a nevükben az osztályfőnöktől.

Hinni kell abban, hogy integrálni lehet a problémás gyerekeket is - hangsúlyozta Böjte Csaba. Hozzátette: minden embernek ilyen bizalommal, befogadó nyitottsággal kellene egymás felé fordulnia.