Gyurcsány Ferenc nyáron a balatonboglári Tescóban vásárolt, és az aktussal komoly tejpiaci konfliktusokat kavart.

Ezúttal egy budai kisboltba tért be a volt miniszterelnök, és a vásárlás során szerzett élményeit ismét megosztja blogjának olvasóival.

A kaland Gyurcsány Ferenc gasztronómia iránti elkötelezettségéből ered. Tengeri halfiléhez készített volna citrommártást, de vajat sehol sem talált. Gondolta: "nem nagy baj, hazafelé menet majd beugrom egy kis boltba, és veszek. Így is történt. Pár utcányira tőlünk vagy egy aprócska üzlet. Amolyan tíz négyzetméteres, arra jó, hogyha le kell ugrani pár darab kifliért vagy sóért, akkor nem kell elmenni a Tesco-ig."

Vásárlás közben izgalmas párbeszéd alakult ki a boltos és a volt miniszterelnök között, ezt blogjában Gyurcsány így örökíti meg:

"- Olyan ismerős nekem - mondja a férfi.
- Szokták mondani - feleltem visszafogottan.
- Errefelé lakik? - folytatta a beszélgetést.
- Igen, csak pár utcára innen - böktem ki én.
- Járt már nálunk? - jött az újabb kérdés.
- Régebben, és csak nagyon ritkán - mondtam tárgyszerűen.
- Ugye tudja, hogy mi ellenzékiek vagyunk - jött elő a farbával a boltos.
- Én is az vagyok - bár akkor már sejtettem, hogy nem ugyanarról beszélünk.
- De mi nemzeti radikálisok vagyunk - fogalmazott precízen.
- Akkor nem egy oldalon állunk - tisztáztam a helyzetet.

Ekkor felnézett a pénztárgépből, tekintete tiszta, érzelemmentes volt. Mintha csak, arról beszélgettünk volna, hogy melyik a legkeresettebb textilöblítő.

- Látja, ezért jó a demokrácia, maga is és én is szabadon megválaszthatjuk, hogy miben hiszünk, mit támogatunk - zártam le a beszélgetést utólag meglehetősen sutának tűnő módon.

Közben fizettem és eltettem a visszajáró pénzt. Kiléptem az ajtón, nem néztem hátra, de biztos voltam benne, hogy utánam néztek. Talán nem akarták elhinni, hogy nincsen patám. De az is lehet, hogy nem gondoltak semmit, csak udvariasan követték szemükkel egy új vevőjüket."

Gyurcsány Ferenc citrommártásáról további részleteket olvashat itt.