A korrupció problémáját nem lehet egyetlen huszárvágással megoldani - hangsúlyozta a szakértő, hozzátéve: az új, antikorrupciós intézmény létrehozása, a bennfentes informátor (whistleblower) fogalmának bevezetése és a közbeszerzési eljárások szabályainak megváltoztatása előtt meg kellett volna vizsgálni, hogyan viselkednek majd a felajánlott jutalmak vagy kilátásba helyezett bírságok, retorziók hatására az érintettek.

Tóth István János elismerte: a javaslatnak vannak jó pontjai, összességében azonban improvizációnak tűnik. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa szerint a csomag a korrupciónak csak egy részével foglalkozik, és kiemelt szerepet tulajdonít a bennfentes informátor ösztönzésének és védelmének.

A szakértő szerint ez Magyarországon azért nem működhet, mert egy beosztott, vagy vezető, aki leleplezi, hogy cége korrupciós ügyletbe keveredett, ellehetetleníti magát: senki sem akarja majd foglalkoztatni, hiszen híre megy, hogy nem volt lojális a munkáltatójához. Egy nagyobb országban, például az Egyesült Államokban ugyanakkor működhet ez a gyakorlat, hiszen, hiszen ott könnyebb lehet új életet kezdenie - magyarázta.

Tóth István János úgy véli: a korrupció azért nem szorul vissza Magyarországon, mert a parlamenti pártok között egyfajta konszenzus van a jelenlegi rendszer - például a kampányfinanszírozás mostani szisztémájának - fenntartására. Mint mondta: ez a helyzet erodálja ugyan az adózási morált, de az adócsalást vizsgáló kutatásaik azt mutatták, hogy a kilencvenes évektől 2007-ig tartó időszakban javult a fizetési fegyelem.

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa szerint jól megfigyelhető, hogyan működik a hallgatás spirálja Magyarországon. Köztudott, hogy van korrupció, és azt is, hogy mindenki benne van, ezért senkinek sem érdeke, hogy konkrét ügyekről beszéljen. Emiatt a résztvevők egyre mélyebbre kerülnek a folyamatban, egyensúly alakul ki, ami mindaddig fennmarad, amíg nincs olyan erő, amely megálljt parancsolna ennek.