{{keretes_cim}}

Hadrianusban nagyon erős volt az irracionalizmus - írja a Múlt-kor. Mint minden művelt római, jártasságra tett szert az asztrológiában. A szépség szerelmeseként pusztán azért mászta meg Szicíliában az Etnát, hogy a csúcsról láthassa a napfelkeltét. Izgatta a múlt, sokra tartotta a régi szerzőket, s önmagáért kedvelte a régiséget. Forradalmasította a birodalom divatját: a császárok közül elsőként viselt szakállt, s ezt azután utódainak egész sora utánozta.

Hadrianus művészi alkata megmutatkozott verseiben, építészeti terveiben, egész életstílusában. Fennmaradt négy teljes költeménye, amelyek kivételes verselési technikáról tanúskodnak, habár kifejezésmódjuk gyakran mesterkélt, és témájuk túl könnyed. Leghíresebb saját lelkéhez írt pár soros verse, amelyet állítólag haldoklása közben elszavalt. Ami az építészetet illeti, a császár nevezetes vitába bocsátkozott kora egyik vezető építészével, a damaszkuszi Apollodórosszal, sőt még azt is állították, hogy megölette őt.
Legnagyobb művészi teljesítménye kétségkívül az a villa volt, amelyet saját magának építtetett a Rómához közeli Tivoliban. Itt utazásainak legszebb emlékeivel vétette körül magát: tájformálással, pompás másolatokkal megteremtette magának azokat a helyeket, amelyeket legjobban szeretett.

Bár Hadrianus Rómában csak rövid ideig tartózkodott, emlékét ott is számos jelentős épület őrzi. Róma és Venus templomának tervei miatt támadt vita a császár és Apollodórosz között. Hadrianus teljesen újjáépíttette a Pantheont, amely elődje idején leégett. Saját hatalmas síremléke (a mai Angyalvár) a Julius-Claudius-mauzólem mintájára készült. Amikor meghalt, nem sokan gyászolták. Olyan embert volt, akinek úgy kellett a kegyét keresni, mint egy istennek - írta róla egy ismerője -, de nem tudott szeretetet ébreszteni maga iránt.