Első lépései között az atomfegyvereivel fenyegetőző Észak-Koreával kialakult feszültség csökkentéséről tárgyalt az új dél-koreai vezető a kínai elnökkel.
Mun Dzsae-in választási ígéretei között szerepelt, hogy felülvizsgálja az amerikai szövetségesei által telepített, modern THAAD rakétavédelmi rendszer használatát.
A térségben az amerikai katonai befolyást erősítő, de Észak-Korea és Kína által is ellenzett fegyvereket azért állították hadrendbe, hogy elrettentsék a phenjani rezsimet.
Donald Trump amerikai elnök korábban harciasan jelezte: ha más nem segít, akkor Amerika egyedül „oldja meg” az Észak-Korea által támasztott problémát. Repülőgéphordozókat és stratégiai bombázókat is küldött a térségbe és a korszerű, rakétavédelmi rendszer telepítéséről is döntött.
Az új dél-koreai elnök azonban
inkább gesztusokkal, mint fenyegetéssel szeretné puhítani az északi rokonokat,
de közben kénytelen a regionális befolyását féltő Kína és a számára biztonságot garantáló Amerika között lavírozni.
Kína különösen ellenezte az úgynevezett „Végfázisú nagy magassági területvédelmi rendszer” telepítését. Ezek a fegyverek ballisztikus rakétákat tudnak megsemmisíteni repülési szakaszuk végső fázisában.
Peking szerint Koreába történő telepítésük megbontja a térségben a stratégiai egyensúlyt és nem fékezi meg Észak-Korea rakéta- és nukleáris programját.
Mun nem utasította el a kínai aggályokat, hanem nyitva hagyta a kaput és azt mondta, „megérti azokat és reméli, hogy a felek tovább mélyíthetik egymás álláspontjának megértését”.
A rakétarendszer ügyét meg lehet oldani, ha Észak-Korea felhagy a provokációkkal – tette még hozzá.
Szöulnak ugyanakkor azért is fontos megoldani a kérdést, mert
Kínában működő dél-koreai cégeknek hirtelen különböző nehézségeik támadtak, bár a kínai elnök tagadta, hogy büntetnék őket.
Beiktatása után Mun azonnal közölte, hogy megpróbálja csökkenteni a feszültséget a félszigeten és még arra is hajlandó, hogy Észak-Koreába utazzon.
Az új elnök később Abe Sinzo japán miniszterelnökkel is beszélt és arra utalt, hogy a 20. századi japán megszállás atrocitásai ellenére nem akarja, hogy a múlt a két ország együttműködését gátoló „akadály” legyen.
