Nemrég még arra is emlékezett, milyen filmekre váltott jegyet húsz évvel ezelőtt, most pedig borzalmas memóriára panaszkodik: az Irvine-ban található University of California az ilyen esetek miatt is kezd új kutatásba a lezárások memóriánkra gyakorolt negatív hatásával kapcsolatosan.
Az Alzheimer Társaság felmérése alapján a koronavírus-járvány miatt látogatási tilalmat elrendelő otthonokban élő idősek hozzátartozóinak fele arról számolt be, hogy szerettének memóriája romlott azután, hogy elzártan kellett életét élnie.
A BBC cikke felhívja figyelmet arra, hogy többféle memória létezik. Egészen más terület felel azért, ha elfelejtünk zsemlét venni, mint azért, ha nem emlékszünk, mit csináltunk múlt szerdán, vagy ha valakinek a nevét nem tudjuk felidézni. Mostani, bezárt életvitelünk ugyanakkor hat a memória működésére: ennek mikéntjeit kutatják most.
Egyedül vagyunk
Az elsődleges ok az elszigetelődés, ami alapvetően rossz hatást gyakorol az agyra, azok esetében, akik már eleve memóriaproblémákkal küzdöttek, ez még komolyabb lehet. Az Alzheimer-kórban szenvedő embereknél a magányosság egyenesen előrejelzi azt, hogy halad majd előre a betegség – ugyanakkor tény, hogy nem mindenki tapasztalt magányt a koronavírus-járvány alatt sem.
Az viszont igaz, hogy szinte mind kevesebb emberrel találkozunk, mint szoktunk, kevesebbszer beszélünk magunkról, a velünk történtekről – márpedig a történetek ismétlése segít a memória konszolidálásában, ha kevesebb társadalmi életet élünk, az emlékek is megfakulnak. Természetesen az online térben többet vagyunk jelen mindannyian, de ez nem pótolja a csevegést, amikor írásban teljesen jelentéktelennek tűnő részleteket is megemlítünk. Ráadásul kevesebb elmesélni való történetünk is akad, bezártságban nem történik annyi izgalmas dolog velünk. Nem ünneplünk közösen, az esküvőket elhalasztjuk, és inkább kerüljük az idősekkel való találkozást sem.
Szorongás a háttérben
Mindezen felül nagyon sokan számolnak be arról, hogy életükben egy állandó háttérszorongás jelent meg: Daisy Fancourt pszichobiológus a londoni University College támogatásával végzett brit kutatásából az derül ki, hogy bár a szorongás szintje a tavaszi lezárásokkor ugrott meg, és később csökkenni kezdett, magasabb szinten maradt meg, mint ahogy annak előtte érezték az egyének a szigetországban.
A depressziósok száma ugyanitt megduplázódott:
a depressziónak és a szorongásnak pedig ugyancsak negatív hatása van a memóriára.
Mindezt még komplikáltabbá teszi a tény, hogy memóriánk elvesztette kis segítőit: ha bejárunk egy munkahelyre, akkor az utazás, az apró változások mind segítenek valamihez kötni az emlékeket, ám ha otthon töltjük egész napunkat, ezek hiányoznak. Ugyanígy nem lesznek apró emlékeztetők, amelyekről beugorhatnak elfeledett feladatok, hiszen az otthon nem a munkavégzés berögződéseivel van tele.
Fáraszt újfajta életünk
S ha ez még mindig nem lenne elég, a legtöbben fáradtak vagyunk, mert kimerítő az új, online munkaformára átállni, rosszabbul alszunk, esetleg a gyerekek otthoni felügyeletét is meg kell oldanunk a munka mellett. Agyunk azon részét pedig nem dolgoztatjuk, amely a különböző földrajzi helyek feldolgozásáért és a tájékozódásért felelős.
Szerencsére van mit tenni, ha szeretnénk memóriánkat fejleszteni.
- Egy séta ismeretlen utcákon, vagy ha ez nem megoldható, némi mozgás a lakásban máris segít.
- Fontos, hogy a hétköznapok és a hétvégék rutinja más legyen, így az időérzet is segítséget kap.
- Új otthoni aktivitásokat is kereshetünk, hogy izgalmasabb legyen a nap.
- Listák és telefonos emlékeztetők beállítása segít leküzdeni a feledékenységet.
- Ha pedig valami elfelejtésétől tartunk, képzeljük el magunkban előre az eseményt, ez ad némi kapaszkodót.
