"Az ózonlyuk még 4-5 évig megmaradhat, és csak 2010 körül kezdődhet meg az ózonpajzs regenerálódása, ami összesen 40-50 évet vesz majd igénybe - mondta Martin Dameris, aki a Wessling-i Atmoszféra-fizikai Intézetben a kutatást vezette.

Az ózonréteg elvékonyodása mára gyakorlatilag elfeledett problémává vált, miután a Montreáli jegyzőkönyvben lefektetett szabályokkal sikerült csökkenteni a káros CFC-gázok szintjét a légkörben. Sok szakember ezért is volt tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy miért olyan lassú az ózonpajzs regenerálódása.

A német kutatócsoport szerint a 11 év hosszú napciklus a felelős a jelenségért, amely során időszakosan emelkedik, majd csökken a Földet érő napsugárzás.

A tudósok azzal már tisztában voltak, hogy a napciklus hatással van az ózonrétegre, de eddig elkerülte a figyelmüket az ózon újraképződésére tett hatása.

A tudóscsoport várakozásai szerint a napaktivitás a ciklikus változás alapján 2007-2008-ig gyengül, és egészen addig az ózonréteg vékonyodására, illetve az ózonlyukak növekedésére kell számítani.

A német kutatók egy olyan számítógépes modellt használtak, amely a naptevékenységnek és a vulkánkitöréseknek az ózonrétegre gyakorolt hatását vizsgálta.

Mivel a program a teszteléskor képes volt pontosan "előre" jelezni az ózonréteg állapotát 1960 és 2003 között, a tudósok bíznak abban, hogy a jövőre vonatkozó jóslatuk is helytálló lesz.