Ricardo Garecát, a peruiak argentin szövetségi kapitányát már többször le akarta váltatni az ottani sajtó. Legutóbb az utolsó csoportmérkőzés, a brazilok elleni, valóban nagyon rosszul festő 0-5 után. A szövetség ellenben kitart mellette, és jól teszi. A nyolcvanas évek első felének 20-szoros argentin válogatottja 2015 februárjában vette át a perui válogatottat, amely akkor már évek, sőt évtizedek óta a dél-amerikai zóna tíz csapata közül a második ötbe tartozott. Sőt… A brazil, az argentin, az uruguayi, a chilei, a kolumbiai, a paraguayi, sőt talán még az ecuadori is megelőzte az eredményei alapján.

Garecával azonban már a 2015-ös Copa Américán elődöntőbe jutott a La Blanquirroja (piros-fehér meze alapján így becézik a válogatottat), majd 2018-ban, 36 éves várakozás után vb-résztvevő lehetett. Most pedig bejutott a Copa América döntőjébe, 44 év után játszhat ismét a trófeáért. Nagyon régen volt már, hogy a perui futball ilyen siker közelébe jutott: akkor még Teófilo Cubillas, Hugo Sotil, Héctor Chumpitaz számított a csapat eminensének.

Most Paulo Guerrero vagy éppen a kapus Pedro Gallese, aki borzalmasan rosszul védett a brazilok ellen, de ott is kivédte Gabriel Jesus büntetőjét, aztán az uruguayiak elleni negyeddöntőben Luis Suárez tizenegyesének hárításával vállalt főszerepet a továbbjutásban, most pedig a chileiek ellen „húzta le a redőnyt”, ráadásul, igaz, nem meccsdöntő szituációban, 3-0-nál, az utolsó percben, de ismét kivédett egy tizenegyest.

A peruiak az első félidőben két gólt is szereztek, az egyiket Edison Flores, a másodikat Yoshimar Yotún lőtte. A második játékrészben feljöttek a chileiek, de nem bírtak Gallesével. Olyan történt velük, amilyen 2011 óta még egyszer sem a Copán: kiestek.(Sőt, a 90. percben még Paulo Guerrero is lőtt egy gólt.)

Így az előző két torna, a 2015-ös és a 2016-os döntősei, a chileiek és az argentinok a harmadik helyért játszanak majd vasárnap, míg a házigazda brazilok és a peruiak pedig a trófeáért.