Szülei hetedik és utolsó gyermekeként 1756. január 27-én született Salzburgban. Első zenei leckéit apjától vette, akinek európai hírű hegedűiskolája volt, csodagyerekként előbb olvasott kottát, mint betűket, ötévesen már komponált. Apja Wolfgangot és nővérét, a zongorista Nannerlt már egészen kis korukban európai turnékra vitte, Mozart végül életének több mint harmadát töltötte úton. Fellépett Bécsben Mária Terézia, Párizsban XV. Lajos, Londonban III. György, Weimarban a költő-fejedelem Johann Wolfgang Goethe előtt, játszott négykezest Joseph Haydnnal, találkozott Farinellivel, a legendás kasztrálttal.

1782-ben megnősült, bécsi szállásadója kisebbik lányát, Constanze Webert vette el.

Kilencévesen kapta első zeneszerzői megrendelését hat zongoraszonátára. Később II. József kérésére írta a Szöktetés a szerájból és a Cosí fan tutte című operáját, II. Lipót koronázására komponálta Titusz kegyelme című operáját, amelynek bemutatóján ő vezényelt. A közhiedelemmel ellentétben még élete végén sem volt szegény, de az is igaz, hogy mindig pénzszűkében volt. Anyagi gondjait nem csak a férje zsenijét megérteni képtelen, szórakozásokat kedvelő Constanze költekezése okozta, maga Mozart sem tudott bánni a pénzzel, ráadásul szenvedélyes biliárdjátékos volt.

Életének alig harmincöt éve alatt minden műfajban ontotta a remekműveket. Első jelentős sikere a Bastien és Bastienne című daljáték volt, amelyet alig tizenkét évesen írt. 1788-ban hat héten belül írta utolsó három nagy szimfóniáját, az Esz-dúrt, a g-mollt és a C-dúrt (Jupiter). Operái közül a leghíresebb az Idomeneo, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Cosí fan tutte és a Don Giovanni, az "operák operája", amelyről Kierkegaard írt hosszú esszét.

Utolsó operája A Varázsfuvola, amelyet a svéd Ingmar Bergman és az angol Kenneth Branagh is filmre vitt (utóbbi a cselekményt az első világháború idejére helyezte). Utolsó alkotása a Requiem, amelyet a "titokzatos fekete köpenyes", Franz von Walsegg gróf rendelt meg a súlyos beteg zeneszerzőtől, s amelyet Mozart halála után tanítványa, Franz Süssmayr fejezett be.

Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője 1791. december 5-én halt meg Bécsben, "heveny köleshimlő" miatt. Azóta több mint 120 halálokot feltételeztek a reumatikus gyulladásos láztól a mérgezésen, fonalféreg-fertőzésen, merényleten át a vesebetegségig (erre utalna Mozart különleges alakú fülkagylója, s hogy betegesen érzékeny volt a durvább hanghatásokra). A járvány miatt a város határán kívül, jelzés nélküli sírba temették, utolsó útjára csak néhányan kísérték. Köztük volt "örök riválisa", Antonio Salieri olasz zeneszerző is, akiről a (megalapozatlan) legenda azt tartja, hogy féltékenységből ő mérgezte meg Mozartot. Kettejük vetélkedése sokak képzeletét megihlette, Puskin művéből Rimszkij-Korszakov operát írt, Peter Shaffer brit drámaíró a zseni és középszer témáját boncolgató darabjából Milos Forman rendezett nagy sikerű filmet Amadeus címmel.

A felfoghatatlan zenei tehetséggel megáldott Mozart tudott komponálni beszélgetés és étkezés, sőt mások zenéjének hallgatása közben is, kiválóan rögtönzött, a zongorán fejjel lefelé, letakart billentyűzettel és háttal állva is játszott. Egész zeneműveket jegyzett meg első hallásra, a legenda szerint tizennégy évesen hallotta a Sixtus-kápolnában Allegri Miserere című művét, amelynek kottáját hétpecsétes titokként kezelték. Az évente csak egyszer előadott, negyedórás darabot szállásán fejből leírta, a zenekedvelő pápa pedig nem kiátkozta, hanem kitüntette a fiatal zsenit.

Bámulatos könnyedséggel komponált, kottáin egyetlen javítás sem látható. Egyik legnépszerűbb művét, az Egy kis éji zenét mindössze egy nap alatt vetette papírra, a Hull a pelyhes fehér hó című gyerekdalra 12 variációt írt. Ugyanakkor az őrületbe kergette munkatársait, mert a partitúrákkal csak az utolsó pillanatban készült el, a Don Giovanni nyitányát például csak a bemutató napján kapták meg a zenészek. Salzburgban ma is mutogatják a Varázsfuvola-házat, ahová szövegíró barátja, Emanuel Schikaneder zárta be, hogy tartani tudják a határidőt.

Mozart, aki 1785-től egy szabadkőműves páholy tagja volt, nem jelölte műveit opus-számmal, nem is mindig keltezte azokat. Műveit először 1862-ben az osztrák botanikus-zenetörténész Ludwig von Köchel rendezte időrendbe. A Köchel-jegyzékben 626 zenemű szerepel, az első a Menüett zongorára 1762-ből, az utolsó a Requiem 1791-ből. Az elmúlt években több, eddig ismeretlen Mozart-partitúrát is találtak, egyik legnépszerűbb (A-dúr, K. 331) szonátájának eredeti kézirattöredékét az Országos Széchényi Könyvtárban fedezték fel. Idén került elő a prágai Cseh Zenemúzeumban Mozart és Salieri közös, rég elveszettnek hitt szerzeménye (Per la ricuperata salute di Ophelia), amelyet 1785-ben írtak Bécsben.

Mozart muzsikája számtalan filmben felhangzik (A remény rabjai, A király beszéde, Ál/Arc, A nyolcadik utas: a halál, Batman, Charlie angyalai). A Mozart-kultusz ma is virágzik, életéről készült musical, balett, színdarab, rajzfilmsorozat, nevét viseli a híres salzburgi Mozarteum, édesség, kávéház, üdülőhajó, virág, alakja több popdalt is ihletett, operái szereplőiről kisbolygókat neveztek el.

Születésének 250. évfordulóján a Mozarteum az interneten is elérhetővé tette összes művét, eredeti kottáit és iratait. A mostani évforduló alkalmából jelent meg műveinek eddig legteljesebb kiadása: a 200 CD-lemezre mind a 626 befejezett kompozíciója, az újonnan felfedezett alkotások és a töredékek is felkerültek, folyamatos meghallgatásuk 240 órát, azaz 10 napot venne igénybe.