Zachary Woolfe kritikus szerint nem biztos, hogy a Fischer Iván vezényelte zenekar előtt volt már olyan együttes, amely egyszerre játszotta volna a Mendelssohn testvérpár, Fanny és Felix Mendelssohn műveit. A szerző emlékeztetett arra, hogy noha a klasszikus zene rajongói Mendelssonhn nővérét többnyire a német komponista titkáraként ismerték, Fanny saját jogon is rendkívüli zongoraművész, karmester és zeneszerző volt. Igaz, alapvetően szóló zongora- és nem zenekari műveket szerzett.

Woolfe rámutatott: Fischer Iván úgy kerülte meg ezt a problémát, hogy Fanny Mendelssohn három dalát Balogh Sándor zenekari hangszerelésében vezényelte le, a művek "illatosak és dallamgazdagok voltak, és jól illettek a zenekarhoz", amely a szerző szerint "különösen tehetségesnek" bizonyult a Die Mainacht és a Gondellied előadásában, Anna Lucia Richter szopránszólistával.

"A zenekar megfelelt Mendelssohn örökzöld hegedűversenye egyszerre szenvedélyes és gyengéd hangulatainak" - hangzott a koncertbeszámoló.

A kritikus úgy ítélte meg, hogy Fischer Iván Brahms 3. szimfóniájának két lehetséges előadási módjából, amelyek közül az egyik visszafogott és egyszerű, a másik pedig a szerkezet tekintetében a beavatkozás, a ritmuséban pedig rugalmasság híve, a második iskola követője.

"Képlékeny pulzust jelenített meg, mégis értelmesen, kihasználva az űzött accelerandókat és a fájó rubatókat. A felborzolt vonósokkal a fúvósok és a rézfúvósok ellenében ez a zenekar csodálatosan szólaltatja meg Brahmsot" - írta a szerző.

A koncert "elbűvölő ráadással zárult": a zenekar tagjai Fischer köré gyűlve énekelték el Fanny Mendelssohn a capella kórusra írt hat Kerti Dalának (Gartenlieder) egyikét, a Morgengrüsst.