Háromszáz éve találgatják zenészek és kutatók, hogy minek köszönhető a cremonai hangszerkészítő mesterek, elsősorban Antonio Stradivari és Giuseppe Guarneri del Gesú által készített hegedűk kivételes hangzása.

Berend Stoel, a Leideni Egyetem orvosi központjának kutatójával, Terry Borman arkansasi hegedűkészítővel összefogva komputeres tomográffal vizsgálta meg öt klasszikus cremonai és nyolc modern hegedű anyagát.

Az emphysema nevű tüdőelváltozásnál, a tüdő sűrűségének mérésére kidolgozott számítógépes programot módosították úgy, hogy alkalmas legyen a hegedűk fájának vizsgálatára anélkül, hogy bármilyen kár érné a több millió dollár (több százmillió forint) értékű hangszereket.

A klasszikus és a modern hegedűk anyagának átlagsűrűsége nem tért el jelentősen egymástól, ám azt találták, hogy az öreg hangszerek fájának erezete, tömörsége sokkal egyenletesebb. Mivel a fa sűrűségének változása hatással van a hangszerben keltett rezgésre, ezáltal a hangzás minőségére, a felfedezés megmagyarázhatja a cremonai hegedűk különlegességét.

A fa egyenletes tömörségét okozhatja az, hogy háromszáz éve kissé hűvösebb volt az éghajlat, lassabban nőttek a fák, melyek a hegedűk anyagául szolgáltak. De a nyersfa kezelési módja is eredményezhette ezt, vagy akár a fa öregedése az elmúlt évszázadok alatt - mondta Stoel, akinek tanulmánya szerdán jelent meg a PLoS ONE (Public Library of Science) nyílt hozzáférésű internetes tudományos folyóiratban.