Jiàí Menzel Bohumil Hrabal regényéből készített filmje, az Õfelsége pincére voltam, Jan Ditì életét követi nyomon, aki a két világháború közti Prágában utcai árusból lett a legimpozánsabb prágai étterem pincére.

A főhős szatirikus hangvételben bemutatott pályafutása, ami eleinte a pénz, a gyönyörű nők és a grandiózus vacsorák körül forog, a II. világháború közeledtével vesz drámai fordulatot, mikor Ditì összeházasodik Lizával, a náci eszméket valló német lánnyal.

A megszállást követően Ditì bekerül ugyan a áhított milliomos elit tagjai közé, azonban a német kollaboráció miatt szembekerül környezetével.

Az Õfelsége pincére voltam Menzel hatodik Hrabal-adaptációja, és bár a cseh rendező legújabb alkotása talán nem olyan friss, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok és a Sörgyári capriccio volt annak idején, gondosan szerkesztett és gyönyörűen fényképezett filmjét az idei Berlini Filmfesztiválon a kritikusok díjával jutalmazták.

Alíz Csodaországban és a Psycho ötvözete

Két év késéssel érkezett el a magyar mozikba Terry Gilliam legújabb filmje, a Tideland.

A tízéves Jeliza-Rose, akit elhanyagolnak kábítószerfüggő szülei, a képzelet világában keres megkönnyebbülést nyomasztó hétköznapjaiból.

Miután anyja meghal drogtúladagolásban, apjával egy magányos, lepusztult vidéki házba költöznek, ahol csakhamar a papa is beadja magának az aranylövést.

A magára maradt, és fantáziájába menekülő kislány ezek után ismeri meg szomszédjait, Dellt, akit boszorkánynak hisz és fogyatékos öccsét, Dickens-t, akit a kislány saját férjének képzel.

Terry Gilliam egy meghiúsult Don Quijote adaptáció és Grimm testvérek című filmje bukása után látszólag minden frusztrációját a Tidelandben adta ki, az eredményt pedig az alkotók és a kritikusok egyaránt az Alíz Csodaországban és a Psycho keresztezésének tekintik.