Természetesen én is hallatlanul nagyra becsültem és tiszteltem őt, ezenkívül nekem volt alkalmam személyes nexusba is lépni vele. Úgy éreztem, rokonszenvezett velem, ami nagyon jóleső érzés. Volt szerencsém rendezni is őt: amikor a Komédium Színházban Beckett Végjáték című darabját játszották Mácsai Pállal, akkor végigkísérhettem a nézőtéren ülve az ő munkájukat.

Melyek voltak azok a színészi kvalitások, amelyek olyan népszerűvé tették? Mely vonások határozták meg a karakterét a színpadon?

Azon túl, hogy Darvas Iván nagyon hamar megtanulta a szakma minden csínját-bínját, volt a személyiségében valami varázslatos, megnyerő kedvesség. Azt hiszem, hogy a nézők is leginkább azért szerették, mert azzal a fanyar-furcsa, kedves mosollyal, azzal az idős kora ellenére is kisfiús huncutsággal játszott, szerepelt, létezett, így az emberek nagyon hamar a szívükbe zárták.

Milyen partner volt ő a színpadon?

Két alkalommal volt szerencsém vele játszani tévéjátékokban. Egy hihetetlenül fegyelmezett, tudatosan dolgozó színész volt, aki a munkához való viszonyával is kitüntetett példát mutatott. Nagyon jó volt vele dolgozni, pontos, pedáns ember volt, miközben a művészi szabadságot végtelenül kihasználta. Nagyon sok személyes élmény fűz hozzá, és igazán megrendített, hogy elveszítettük.