Nagyon szép dolog, hiszen valahol mindig éreztem magamban ezt. A barátaim is mondogatták, hogy Márti, te tulajdonképpen a kultúra nagykövete vagy, de én mindig kicsit tréfásan elhárítottam azzal, hogy én csak a dolgomat teszem. Én valószínűleg erre születtem, ezt szeretem, ez a dolgom az életben. És ezt szeretném minél jobban képviselni. De mikor ennek hivatalosan is elismerése van, az igen jó érzés. Azt hiszem, hogy azoknak is fontos, akik örülnek annak, hogy én ezt csinálom. Számukra ez egy igazolás. És azoknak a névtelen énekeseknek is, akiktől megtanulhattam azt a sok szép dalt, amiket aztán elviszek a világ legtávolabbi tájaira is. Õk is nagyon büszkék erre, nagyon örülnek neki.

Ön szerint változtatni fog valamit ez a díj a jövőben?

Ami az elkötelezettséget illeti, azt a határozott szándékot, hogy amíg csak a jó Isten éltet, és erőt ad, azt tovább vigyem. Ez egy életre szóló feladat, és ezek szerint egy elismerés is. Most Kodály-év van, nekem az egész családi életem és szinte a születésem is hozzá köthető. Édesanyám még főiskolásként a szíve alatt hordott, amikor Kodály tanítványa volt. Elmondhatom, hogy születésem előtt már ismertem őt. Ez erre az évre sok feladatot hoz.

És még milyen feladatok várnak önre ebben az évben?

Idén 33 éve, hogy a pályán vagyok. Most tavasszal 33 éve, hogy Sebő Feri "kilökött" a színpadra, és azóta is nagyon boldogan csinálom. Nagy öröm, hogy pont a Kodály jubileumi évben ünnepelhetem meg a tavaszi fesztivál keretében ezt. Régi és új kollégákkal együtt lépek majd színpadra a Művészetek Palotájában, hiszen ez alatt a 33 év alatt felnőtt egy új zenészgeneráció.