Bejött a még hivatalban lévő kancellár sajátos derűlátása a hét közepén tartott kormánynyilatkozatában. A kisebbségi kormány élén álló Olaf Scholz ugyanis szinte csak arról beszélt, hogy a február 23-i rendkívüli választásokig Németország érdekében pártállástól független összefogásra van szükség. Az üzenet első számú címzettje az ellenzék vezető ereje, a konzervatív CDU/CSU pártszövetség volt, de a nagyobbik keresztény párt, a CDU elnöke, Friedrich Merz – aki a felmérések szerint minden bizonnyal az ország következő kancellárja lesz – még a kormánynyilatkozat előtt több ízben is azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi kormány a hátralévő időben nem számíthat az ellenzék támogatására. Mindezt Scholz beszédének elhangzása után a partner CSU vezetőjével, Markus Söderrel együtt a leghatározottabban megerősítette.

Kevesebb mint 48 órával később azonban fordult a kocka. Merz ugyanis két, elemzők szerint egyaránt fontos és a jövőbeni kormány népszerűséget befolyásoló, egyben pedig munkáját is segítő területen is támogatást ígért. A konzervatív pártvezető közölte, hogy a CDU/CSU támogatja a Scholz-kormány egyik fő vívmánya, a kedvezményes tömegközlekedést biztosító Németország-bérlet (Deutschlandticket) meghosszabbítását.

A bérlet a kezdeti kísérletezés után 2023-bal lépett életbe, milliók számára lehetővé téve, hogy havi 49 euróért az egész országban használják a tömegközlekedési eszközöket, illetve másodosztályon a vonatokat is. A Deutschlandticketet a jövő évre meg kell hosszabbítani, így szükség van arra is, hogy mind a szövetségi kormány, mind a tartományok biztosítsák az ehhez szükséges, jelenleg évi 3 milliárd eurós pénzügyi alapot. A hírportálok szerint Friedrich Merz a korábbi nyilatkozatok ellenére a hosszabbításhoz a pártszövetség támogatását ígérte. Így előzetes megállapodás jött létre arról, hogy a bérlet árát az eddigi 49 euróról 58 euróra emelik.

Két nappal Scholz kormánynyilatkozata után a bérletnél is "csattanósabbnak" tűnhet, hogy az ellenzéki kancellárjelölt közvetett támogatást helyezett kilátásba az úgynevezett adósságfék felfüggesztését illetően. Az adósságféket (Schuldenbremse) 2009-ben az eladósodás megfékezése érdekében az akkori Merkel-kormány éltette életbe, és azóta a viták ellenérte egyfajta "szent tehénnek" számított. Az alkotmányban is rögzített adósságfék szerint a bruttó hazai termék 0,35 százalékánál több nem fordítható új hitelek felvételére. Kivételt csak a vészhelyzetek jelenthettek, így például a koronavírus-járvány.

Az adósságfék feletti vita vezetett egyfajta utolsó tőrdöfésként a szabad demokrata pénzügyminiszter, Christian Lindner menesztéséhez, illetve pártja az FDP kiválásához, ezzel pedig a kormány bukásához. Az elmúlt időszakban ugyanis a szigorú takarékosság jegyében Lindner ragaszkodott az adósságfék érinthetetlenségéhez, míg a két koalíciós partner, az SPD és a Zöldek Pártja ellenkező véleményen volt.

Merz most azt jelezte, hogy a CDU/CSU a közeli jövőben javaslatot terjeszt elő az adósságfék felfüggesztésére, amit ugyanakkor a liberálisok immár menesztett vezetője rendkívül zokon vett. Napokkal ezelőtt Lindner többször is azt hangoztatta, hogy a következő kormányban is pénzügyminiszter, következésképp a CDU/CSU koalíciós partnere kíván lenni. Most viszont a beszámolók szerint élesen nekiment Friedrich Merznek is.

Elemzők szerint a konzervatív pártelnök pálfordulásában szerepet játszanak azok a súlyos gazdasági problémák, amelyekkel majdani kormányának szembe kell néznie, továbbá közvetve az a tény is, hogy az éles ellentétek ellenére a februári választásokat követően a CDU/CSU-nak legvalószínűbb koalíciós partnerként az SPD-vel kell együttműködnie.

A két nagy párt egymásra utaltságát megerősítik a szeptemberi tartományi választások utáni kormányalakítási nehézségek is. A legfrissebb értesülések szerint ennek jele, hogy Szászországban minden valószínűség szerint a CDU-ból és az SPD-ből álló kisebbségi kormány alakul. Mivel a tartománnyi választásokon is fényesen szereplő radikális jobboldali AfD párttal nem hajlandók együttműködni, elfogadható partnerként a radikális baloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) maradt. A BSW azonban az együttműködés fejében olyan feltételeket szabott, amelyeket sem a tartományi miniszterelnököt adó CDU, sem az SPD a hírek szerint nem volt hajlandó elfogadni. Ezt követően a BSW visszalépett az esetleges koalíciós részvételtől.

Értesülések szerint hasonló a helyzet Türingiában is, ahol szintén szeptember első napján rendezték a helyi választásokat.