A HIMARS, vagyis nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer igazi csodafegyverré vált az ukránok kezében. Noha csak pár üteggel rendelkeznek, de ezekkel a precíziós rakétákkal megfordították a háború menetét és hatalmas hadi sikereket tudtak elérni.

E győzelmek olyan látványosak, hogy a Twitteren például "HIMARS O'Clock" mémek jelentek meg, utalva az alkonyati órákra, amikor az ukrán rakétatüzérek többnyire lecsapnak az oroszokra.

Before you know it, your day is almost done and it’s HIMARS O’clock already pic.twitter.com/jGP55fuGmu

— Christian Borys (@ItsBorys) July 13, 2022

A HIMARS legfőbb előnye az, hogy a rakétái a régebbi szovjet/orosz rendszerekhez képes nagyobb távolságra repülnek és azoknál nagyságrendekkel pontosabban találnak célba. Ráadásul az amerikai rendszer indítói viszonylag kis méretűek és könnyűek, így egy tűzcsapást követően gyorsan el is tűnnek az ellenség felderítői elöl. Az ukránok által alkalmazott "üss és fuss" taktika lényege az, hogy ezek a sorozatvetők állandóan változtatják a helyüket, és egy-egy kilövő állásból csak két-három rakétát indítanak. Viszont ezek szó szerint halálos pontossággal találják el célokat, köszönhetően a műholdas irányításnak.

Egy-egy HIMARS indítójármű általában jól védett búvóhelyen várja a tűzparancsot.

Amikor ez megérkezik, a jármű egy előre elkészített indítóállásba hajt, ahol a személyzet megkapja a cél pontos földrajzi koordinátáit. A kilövőhely és a cél koordinátáinak ismeretében a tűzvezető komputer kiszámolja a repülési pályát, időt és irányt, amelyhez figyelembe vesz még néhány időjárási tényezőt is, például a hőmérsékletet, a szél irányát és erősségét, mivel ezek mind befolyásolhatják a rakéta repülését. A lőelemek pillanatok alatt elkészülnek, majd azokat betáplálják a rakétába, és máris lehet indítani. Repülés közben a fegyver GPS segítségével ellenőrzi a helyzetét, és ha kell, módosít a röppályán. Mivel a katonai GPS sokkal precízebb, mint a polgári, ezért a rakéta hihetetlen pontossággal képes eltalálni az akár 90 kilométerre lévő célpontját is.

M142 #HIMARS pic.twitter.com/QeWERfotpl

— M|§F|T ???? (@am_misfit) November 28, 2022

A HIMARS rendszer sokféle rakétát tud indítani, más-más hatótávolsággal és robbanófejjel. A legkomolyabb az ATACMS, amely háromszáz kilométeres távolságban képes pusztítani. Az ukránok ilyen rakétákat is kértek már, de egyelőre nincs megbízható információ arról, hogy az USA hajlandó-e ezekből is szállítani. Washington azért vonakodik, mert attól tart, hogy az ukránok esetleg Oroszország területén lévő katonai vagy polgári létesítményeket is megtámadnának ezekkel. Márpedig ez ürügy lehetne egy orosz atomcsapáshoz.

A HIMARS annyira sikeresnek bizonyult, hogy hirtelen hatalmas kereslet támadt a fegyverrendszer iránt.

Az USA úgy próbálta ezt kielégíteni, hogy az amerikai hadsereg készleteiből adott át más országoknak. De a raktárak hamar kiürültek, az igények pedig egyre csak nőttek. Lengyelország például ötszáz darab HIMARS-t rendelt, de a várólistán szerepelnek az észtek, a románok és a Magyar Honvédség is.

Ezért a gyártó Lockhead-Martin nemrég bejelentette, hogy fokozza a termelést, és évi 60 HIMARS helyett 96 darabot fog ezentúl gyártani. Ez azonban édes kevés, ugyanis a legfenyegetettebb országok nem akarnak várni. Lengyelország például a dél-koreai Hanwa cég, K239 Chunmoo tüzérségi rakétarendszeréből is vásárol háromszáz példányt, mivel a távol-keleti fegyvergyártó már 2023-ban megkezdi a szállításokat. A K239 Chunmoo legújabb rakétája eléri a 80 kilométeres hatótávolságot és a ugyanúgy műholdas vezérlésű, mint a HIMARS. Mariusz Błaszczak lengyel védelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy ettől függetlenül igényt tartanak a HIMARS-re is, a két rendszer majd egyszerre lesz jelen a lengyel haderőben.

Az észtek kicsit más módszert választottak. Ők egyszerűen ráígértek a többi vásárlóra, és hat HIMARS rendszerért hajlandók voltak ötszázmillió dollárt fizetni. A Lockhead-Martin júliusban alá is írta a szerződést, és sokat sejtetően közölte, hogy a balti köztársaság ezzel a várólista elejére került.

És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy leginkább a háborúban álló Ukrajna szeretne minél több HIMARS rendszert kapni, méghozzá, ha lehet mielőbb.

Joggal felmerülhet a kérdés, hogy miért ennyire lassú a HIMARS gyártása, miért nem lehet ezt az igényeknek megfelelő mértékben felpörgetni. Az ok az USA Arkansas államának déli részén található, Camden településen keresendő. Ez a valamivel több mint 15 ezer lakosú kis város ugyanis az amerikai hadiipar egyik központja. A Lockhead-Martin mellett itt működnek a Raytheon Technologies, és a General Dynamics hadiipari óriás vállalatok üzemei, amelyekben olyan fegyverek készülnek, mint a Patriot rakétarendszer, a Javelin páncéltörő és a Stinger légvédelmi rakéták, hogy csak a leghíresebbeket említsük. Ezekhez pedig az ugyancsak helyben működő Aerojet Rocketdyne cég szállítja a különféle rakétahajtóműveket.

Ez az aprócska, istenháta mögötti városka a második világháború idején lett az amerikai fegyvergyártás egyik központja.

Kezdetben a haditengerészet számára készültek itt torpedók, tüzérségi gránátok és aknák. Mivel mindegyikhez tetemes mennyiségű robbanóanyag kellett, ezért nem lehetett a gyárat sűrűn lakott körzetbe telepíteni. Így aztán az Arkansas távoli szegletében lévő Camdenre esett a választás, ahol volt hely bőven,lakó viszont alig. A Navy a biztonság növelése érdekében, a 18 és félezer hektáros területen, hétszáz földalatti bunkert épített és azokban folyt a gyártás.

A háború után aztán a camdeni "Felföldi Ipari Park" (Highland Industrial Park) ideális telephelynek ígérkezett egy sor hadiipari cég számára. De az elhagyatott környék, amekkora áldás, legalább akkora átok is. Ugyanis az unalmas kisváros egyáltalán nem vonzó lakhely a hadi cégeknél dolgozók számára. Itt nincsenek csili-vili plázák, mozik, szórakozóhelyek, nincs menő iskola vagy kórház. Egy aprócska kis főiskola képviseli csupán a felsőoktatást, de ide is alig kétszázan járnak. Csak sűrű erdők meg rengeteg veszélyes üzem van. Így aztán az alkalmazottak egy része inkább a környező nagyvárosokból ingázik. De akadnak olyanok is akik a több mint 150 kilométerre lévő Littel Rockban laknak. Ők inkább hétfőtől csütörtökig a park területén lévő szállóban laknak, és csak a hétvégét töltik otthon.

Nem csoda, hogy sem az ingázás, sem az unalmas Camdenbe költözés nem igazán vonzó, hiába adnak a cégek gyakran hat számjegyű évi fizetéseket, persze dollárban. Egyszerűen nincs elég ember, képzett szakmunkás, mérnök és technikus, akik nélkül nem lehet a gyártást sem felpörgetni. A Lockhead-Martin vezérigazgatója, Jim Taiclet befektetők előtt arról beszélt, hogy szeretnék megduplázni vagy még annál is nagyobb mértékben növelni a HIMARS rendszer gyártását. Ám a súlyos munkaerőhiány miatt egyelőre csak annyit tudnak vállalni, hogy hatvan helyett 96 darabot állítanak elő évente.

Cheeky HIMARS video to start the day! ? pic.twitter.com/Z0XQHMkwWi

— Seveer of the 95th rifles ???? (@Seveerity) December 2, 2022

A bejelentéssel kapcsolatban a Politico megemlíti, hogy a munkaerőhiány nemcsak a nagy hadiipari cégeket sújtja, hanem azok beszállítóit is. Ráadásul egy gyár bővítésének fizikai korlátai is vannak, nem beszélve arról, hogy mennyi ideig tart egy új üzem felépítése. De még ha sikerül is gyorsan tető alá hozni egy újabb termelőegységet, egyszerűen nincs, aki ott dolgozzon. Más gyártók bevonása ugyancsak hosszadalmas, ráadásul nem is biztos, hogy a cégek örülnének ha meg kellene osztaniuk legféltettebb gyártási technológiáikat másokkal.

Nem csoda, hogy Douglas Bush, az amerikai hadsereg beszerzési hivatalának vezetője csalódottan nyilatkozott a portálnak:

egy-egy ilyen kifinomult, high-tech fegyverrendszer gyártásának felfuttatása bizony több hónapot, ha nem éveket vesz igénybe.

Így hát nemcsak az oroszok fogynak ki a fegyverekből, hanem a Nyugatnak is egyre több gondot okoznak a védelmi ipar szűkös kapacitásai.