Mao sok ezer kínai művészt, köztük írókat üldöztetett azok nyugati, kapitalista gondolkodásmódja miatt, miközben a politikusnak igen masszív bevételei voltak saját írásaiból. Az összeg a mai becslések szerint 130 millió jüan (hárommilliárd forint) lehet.

A kínai kommunista párt magazinjában nemrég megjelent egy írás, amely azt a kérdést feszegeti, hogy vajon ki jogosult erre a pénzre.

Bestsellerek

Mao Ce-tung ma is népszerű szerzőnek számít, évente több millió olyan könyv jelenik meg, amelyben megtalálhatók esszéi, versei és gondolatai. A legszélesebb körben ismert műve a Vörös Könyvecske, amelyben a kommunista vezető a legkülönbözőbb témákról fejti ki a véleményét.

A kulturális forradalom idején, amikor a kommunisták megkezdték a kínai társadalom átformálását, csaknem egymilliárd példányt adtak ki a könyvecskéből.

A párt mindenkitől elvárta, hogy ismerje a könyv tartalmát, amelynek bölcsessége - a hivatalos álláspont szerint - az élet szinte valamennyi problémájára választ kínál.

Mao Ce-tung harmincegy éve halott, de a jogdíjak azóta is gyarapítják a nevéhez kötődő vagyont.

A párt egyik lapjában nemrég megjelent írás szerint 1967-ben a vagyon 5,7 millió jüant (134 millió forint) tett ki, amely a kínaiul, angolul, oroszul, franciául, spanyolul és japánul megjelent írásokból folyt be.

2001-re ez az összeg - figyelembe véve a kamatokat - 130 millió jüanra (hárommilliárd forint) nőtt. Az írásban arról nem szerepel becslés, hogy ma mekkora összeget tesz ki a jogdíjakból származó bevétel.

Kié legyen a pénz?

A párt felső vezetésében hosszú ideje folyik a vita arról, hogy ki a jogosultja a szerzői jogdíjaknak.

Csiang Csing, Mao negyedik felesége az adatok szerint öt alkalommal is kérte a pénzt, mielőtt 1991-ben meghalt. Csiang Csing már Mao 1976-os halála előtt is többször felhozta a témát.

Az írás szerint, ha Mao jó hangulatban volt, akkor ígéretet tett arra, hogy hagy rá valamennyi pénzt, viszont ha rosszkedvű volt, akkor azzal vádolta meg nejét, hogy a halálát akarja, mert rá akarja tenni a kezét a vagyonára.

Mao két gyermeke szintén kezdeményezte, hogy a pénzt megkapják, de igényüket a kommunista párt visszautasította.

A cikk szerint a kérdés 2003-ban merült fel ismét, amikor megjelent Mao összegyűjtött munkáinak új kiadása. A vitát az váltotta ki, hogy a pártvezetők bizonytalanok voltak a jogdíjak megadóztatásával kapcsolatban.

A kabinet végül úgy határozott, fenntartja a korábbi döntést, és a pénzt nem kaphatják meg az örökösök, tekintettel arra, hogy Mao írásai "a párt kollektív bölcsességének kikristályosodásai".

Az elmúlt néhány hétben a kínai médiában vita bontakozott ki ennek az álláspontnak jogi, illetve erkölcsi alapjait illetően.

Baloldali is lehet gazdag

Sok kínai nem lát abban ellentmondást, hogy a radikális baloldali forradalmár dollármilliókat keresett könyve jogdíjaiból. Õk úgy vélik, hogy Mao valószínűleg pénze nagy részét munkatársainak és a szegényeknek engedte át.

Liu Tiejing 55 éves korábbi újságíró szerint Mao nem azért lett pártvezető, hogy pénzt keressen.

Mao igazi vezető volt, nem olyan, mint a most hatalomban lévők. A saját fiát is elküldte meghalni a koreai háborúba. Mindent feladott a forradalomért - fogalmazta meg generációja sok tagjának közös véleményét.