"Szerény 12 hetes szünetnek" nevezte nagy adag iróniával a hétvégi Observer a brit parlamenti képviselők nyári szabadságát. Westminster számára a vakáció július utolsó előtti hetében kezdődik.

A brit sajtó és a közvélemény azonban nem a képviselők távollétével van elfoglalva, hanem azzal, hogy a miniszterelnök hogyan mutat és hogyan nem mutat példát, amikor a nyaralásáról dönt.

Tony Blairről közismert volt, hogy sok energiát fordított a feltöltődésre, és ebben a legritkább esetben zavarták meg a világ dolgai. Így például az iraki háború megindulását követő nyáron is kivette szabadságát.

A kiszámíthatatlan időjárás miatt a külföldi nyaralást szinte ősi jogként kezelő britek egyszerre irigyelték és csodálták Blairt. Egyrészt, mert állandó téma volt, hogy mennyit költött pihenésre az adójukból, másrészt Blair divatossá tett több célpontot, például Toszkánát, Sharm-el-Sheiket és a karibi szigeteket.

Blair egy bulvárlapban még a megtisztelő "a hét teste" címet is kiérdemelte, amikor egyszer bermudájában pózolva kapták le a karibi szigeteken.

A visszafogottságáról ismert Gordon Brown érkezésével azonban lehet, hogy kevésbé egzotikus képek jönnek divatba. Sőt, Brownról - az Observer szerint - egyetlen tengerparti fénykép sem készült.

Kabinetje tagjai közben egymáson túllicitálva próbálják bizonyítani, hogy környezetet kevésbé szennyezi az otthon maradás - még akkor is, ha a nyári kikapcsolódás azt jelenti, hogy egy sáros hegyoldalt másznak meg az esős Skóciában.

Józan brit politikus gondolni sem merne arra, hogy az egyenlítőtől délre menjen nyaralni - mert tálcán kínálná fel magát azoknak, akik megtámadnák a repülőúttal a légkörbe juttatott gázok mennyisége miatt.

A brit politikai elit így inkább otthon, vagy Európában marad. David Cameron, az ellenzék vezére sem merészkedett messzebb Korfunál, és az idén állítólag a Csatorna túloldalán, Bretagne-ban nyaral.