A jelenleginél várhatóan kevesebb pénzt oszthatnak szét az uniós tagállamok között 2020 után, és nem csak a „torta” mérete lesz kisebb, de annak elosztásában is olyan változásokat javasolhat a Bizottság, amelyek nem feltétlenül az elmúlt években látványos fejlődést produkáló közép- és kelet-európai tagállamoknak kedveznek.

A BruxInfo által folytatott háttérbeszélgetésekből és a nemzetközi sajtóban már megjelent információkból arra lehet következtetni, hogy a közép-európaiak elsősorban a kohéziós (felzárkóztatási) politikában bukhatják el a legtöbb pénzt,

de Magyarország esetében még így sem áll fenn annak a veszélye, hogy nettó kedvezményezettből nettó befizető legyen.

A kiindulópont ismert: a brit kilépés és az új politikai prioritások (migráció, külső határok védelme, közös védelem stb.) miatt Brüsszel becslése szerint a hét év alatt (2021 és 2027 között) minimum 140 milliárd euró plusz forrást kellene előteremteni. Ezt a „lyukat” a Brexit ellensúlyozására fele-fele arányban a megemelt tagállami befizetésekből és költségvetési megtakarításokból, az új kihívások esetében (évente plusz 8-10 milliárd euró) 80 százalékban többletbefizetésekből, 20 százalékban pedig a költségvetésen belüli átcsoportosításokból foltozná be a testület büdzséért felelős tagja, a német Günther Oettinger.

A Bizottság kiszámolta, ahhoz, hogy az EU27-ek körében (tehát a britek nélkül) a jelenlegi szinten lehessen tartani a folyó politikákra fordítandó kiadásokat, a nemzeti összjövedelem (GNI) 1-1,03 százaléka helyett legalább 1,13 százalékát kellene fordítani. És ez az összeg a lapunk által megkérdezett szakértők szerint még nem is tartalmazná az új politikai prioritásokra szükségesnek tartott forrásokat.

Ilyen vagy olyan formában 23-24 ország jelezte, hogy kész mélyebben a zsebébe nyúlni, míg Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia egyelőre elzárkózik hozzájárulásának megemelése elől. Ez az információ azonban nem sokat mond, mivel a felek – ideértve a németeket és a franciákat is – egyelőre nem árulták el, mihez képest készek emelni és milyen feltételek mellett.

A következő hétéves keretköltségvetésről a Bizottság május 2-i javaslata alapján az állam- és kormányfők hivatottak egyhangúlag dönteni, míg a különböző szektorális jogszabályokról a tagállamok (a Tanács) az Európai Parlamenttel együtt döntenek majd. Ezek a javaslatok (elsőként a kohéziós politikáról) május vége és június közepe között jönnek majd ki „futószalagon”.

A most induló költségvetési vitára sokkal kedvezőbb gazdasági körülmények között kerül sor, mint az előzőre, amikor az EU és tagállamai a súlyos gazdasági és pénzügyi válság következményeit nyögték.

A Brexit és a kiadások struktúrájának megváltoztatása melletti növekvő igény azonban szakértők szerint most példátlanul erős nyomás alá helyezi azokat a hagyományos politikákat, amelyek hazánk számára is a legfontosabb pénzügyi transzfereket biztosították a 2004-es csatlakozás óta.

A jelenlegi rendszerben az uniós kiadások együttesen 70 százalékát kitevő közös agrárpolitikai (KAP) és kohéziós politikai büdzsé minimum 6, maximum 10 százalékos csökkentésére terjeszthet elő javaslatot értesülésünk szerint jövő szerdán az Európai Bizottság, amikor bemutatja a hivatalos javaslatát.

Günther Oettinger a jól értesült brüsszeli Agrafacts értesülései szerint a közelmúltban mind a KAP, mind a kohéziós politika esetében 6 százalékos lefaragásról beszélt az európai parlamenti elnökök konferenciáján. Ez azonban még az április 25-i orientációs vita előtt volt, amelyen a biztosok testülete még egyszer és majdnem utoljára körbejárta a kérdést. A BruxInfo más forrásokból mind a mezőgazdasági politika, mind a regionális politika esetében 10-10 százalékos vágásról hallott, ezért vélhetően nem állunk távol a valóságtól, ha 6-10 százalékos csökkentést prognosztizálunk.

A csökkentés ahhoz a kerethez képest értendő, amit az EU27-ek (tehát a britek nélkül) jelenleg költhetnek a két fajsúlyos politikára.

A BruxInfo forrásai szerint Magyarországnak még a KAP-nál van kevesebb oka izgulni,

mivel az agrárköltségvetés nagyjából 70 százalékát kitevő közvetlen hektáralapú (jövedelem)támogatások mértékét illetően az uniós átlag körül jár, ami a legtöbb kelet-európai országgal szemben kedvezőbb pozíciót biztosít a számára. Az agrárközösségben ugyanis az a várakozás, hogy a 6-10 százalékos vágás jelentős része éppen a közvetlen jövedelemtámogatások terén mutatkozik majd meg.

A kohéziós, vagy felzárkóztatási politika már sokkal keményebb dió, mert itt nem csak a torta mérete zsugorodik majd, hanem a jelek szerint a támogatásra való jogosultság kritériumait is úgy módosítják majd, hogy azok a keleti tagokkal szemben a súlyos válságból kilábaló keletieknek kedvezzenek.

Az EU 2014 és 2020 között durván 350 milliárd eurót fordít az elmaradott régiók és országok felzárkóztatására, illetve a strukturális problémákkal küszködő gazdagabb térségekre. Ebből a keretből hazánk egymaga 22 milliárd euróra tarthat igényt, ennyi pénzt tartalmaz hét évre a boríték.

Egy esetleges 10 százalékos generális csökkentés eleve nagy érvágást jelentene (ráadásul a 350 milliárdban a britek is benne vannak), és ez még mehet tovább is, ha a regionális politikai büdzséből a hálózatfinanszyrozási eszközhöz (CEF) hasonló milliárdos tételeket más kosarakba tesznek át.

A közép-európaiak számára azonban a legnagyobb veszély, hogy – miként azt az FT cikke óta a lapnak több forrásból is megerősítették – változni fognak a támogatásokra való jogosultság kritériumai.

Eddig a tagállami pénzes boríték meghatározásánál 80 százalékban az egy főre jutó GDP nagyságát vették figyelembe, ami az uniós átlagtól elmaradó kohéziós országoknak és közülük is a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagoknak kedvezett. Ezt nevezték „berlini képletnek” a 2000-es nagy költségvetési alkut nyélbe ütő berlini EU-csúcs után.

A Brüsszel által javaslandó új formula azonban már az ifjúsági munkanélküliség mértékét, vagy a befogadott migránsok számát is tartalmazná, bár az egyelőre hétpecsétes titok, hogy milyen súlyozással. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy mivel a legtöbb déli tagállam gazdasága rendkívül megsínylette a válságot, aminek következtében az uniós átlaghoz mért GDP-jük is csökkent, már a jelenleg érvéynesszabályok mellett is sor került volna bizonyos súlypontáthelyezésre az elérhető kohéziós forrásokban Kelet és Dél között.

A szociális szempontok fokozott figyelembe vétele ugyanakkor még erre is rátenne egy nagy lapáttal és egyes becslések szerint többmilliárdos átcsoportosítást eredményezne a két földrajzi országcsoport között az utóbbiak javára.

A BruxInfónak nyilatkozó források ezzel kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy a berlini képlet még változatlan tortaméret esetén is fenntarthatatlanná vált volna, hiszen a GDP-kritérium miatt rengeteg pénzt kellett volna költeni a déliekre és a keletiekre egyaránt. Így azonban, higy a „torta” mérete kisebb lesz, ezen érvelés szerint a Bizottságnak el kellett döntenie, melyik ujjába harapjon.

Más, a regionális portfolióhoz közelebb álló források azzal próbálták indokolni a változtatást, hogy eleve gazdasági, szociális és területi kohézióról szól az EU alapszerződése, így most tulajdonképpen csak annyi történik a kritériumok módosításával, hogy a szociális elemet is úgymond a jogaiba helyezik. Erről ugyanakkor előreláthatóan éles vita bontakozik majd ki az érdekelt felek között.

Ami pedig a közép- és kelet-európaiakat illeti, egy másik forrás szerint a kritériumváltás annak lereagálása is, hogy a blokk legtöbb országa a regionális politikai források felhasználásának köszönhetően az elmúlt években látványos felzárkózást hajtott végre. „Ha valaki beteg, és javul az állapota, akkor a korábbi öt helyett elég neki már csak három tabletta egy nap” - hozott fel egy egészségügyi példát egy illetékes.

A kohéziós politikát a Bizottságban egy keleti politikus, a román Corina Cretu felügyeli, míg a költségvetés „ura” a német Günther Oettinger.