Nem könnyű meghatározni a fájdalmat, ennek megítélésére ugyanis nem áll rendelkezésre laboratóriumi vagy műszeres mérési módszer. Vagyis a kivizsgáló orvosnak kell meghatároznia, milyen fájdalomról lehet szó - magyarázza Pál Mónika, az Oxygen Medical reumatológusa.

Az ok, a keletkezés, a lefolyás menete és súlyossága egyrészt a betegtől nyert információk, másrészt a fizikai vizsgálatok során állapítható meg. Ezen ismeretek birtokában lehet a csillapítás és a kezelés stratégiájáról dönteni.

A súlyosság megítélésénél különböző skálák állnak rendelkezésre, amelyek mind a beteg ítéletalkotására hagyatkoznak. Vagyis az orvos megkérheti a beteget, hogy egy tízes skálán helyezze el az érzést, ahol a 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem fáj, a 10 pedig a nagyon komoly fájdalmat jelöli. Emellett léteznek különböző numerikus pontozó skálák és testdiagrammok, amelyeken a fájdalmak pontos helyét és minőségét jelölni lehet

Akut és krónikus fájdalom

A hirtelen kezdődő és rövidebb ideig tartó fájdalmat akutnak nevezzük. A szöveti károsodás többnyire kimutatható, és ha megszűnik, a fájdalom is eltűnik. Komoly fájdalomra utalhatnak a kitágult pupillák, a verejtékezés, a szapora légzés és pulzus. Tipikusan akut fájdalom kíséri például a csonttöréseket, a sebeket, sérüléseket, a szalaghúzódást, de akár a vakbélgyulladást vagy a szívrohamot is.

A krónikus fájdalom fő jellemzője, hogy három hónapnál hosszabban tart - ilyen például, a porckopás okozta érzés. A fájdalom társulhat krónikus betegséghez is, például ízületi gyulladáshoz.

Gyakran egyéb problémákat is okoz, mint az étvágytalanság, erőtlenség, alvás- és potenciazavarok, sőt, akár depresszió is - mindez pedig az életminőség romlásához vezet. A krónikus fájdalommal élők gyakran tapasztalják, hogy a fájdalom időről időre belobban, úgynevezett shubokban, áttörő fájdalmak formájában jelentkezik. Ez a hirtelen kialakuló, jelentős fájdalom hasonlít az alapérzethez, csak sokkal intenzívebb, és megjelenése is kiszámíthatatlan.

Fájdalomfajták

Leginkább háromféle fájdalmat különböztetnek meg a szakemberek: a neuropátiás, a nociceptív és a pszichogén fájdalmat. A neuropátiás fájdalom a gerincvelő, az agy és az idegek károsodása vagy kóros folyamatok eredményeként jön létre, ilyen például, a cukorbetegség okozta idegkárosodás, az agyvérzés vagy a gerincvelő sérülése.

A fájdalom lehet állandóan égő, bizsergető, vagy időszakosan jelentkező, áramütésszerű, mint az arcidegzsábánál. Az érzet mélyen égő vagy sajgó, hirtelen hasításokkal kísérve - ez pedig teljesen kimerítheti a beteget.

A nociceptív fájdalmat a szövetkárosodást érzékelő receptorok közvetítik, vagyis ez akkor jelentkezik, ha a test szövetei megsérülnek. Tipikus ilyen érzés keletkezik, ha megvágjuk, megégetjük magunkat, ha eltörik egy csontunk, vagy megsérülünk. Ilyen fájdalom lép fel műtétek után is: aki már átesett ilyesmin tudja, hogy ez mozgásra, nevetésre, köhögésre rosszabbodik.

Lelki problémák váltják ki a pszichogén fájdalmat, amely tartósan fennáll, és esetleg még testi ok sem áll a hátterében.

A fájdalom érdekes tulajdonsága, hogy kisugározhat, vagyis máshol jelentkezhet, mint ahol valójában képződik. Az is elképzelhető, hogy a sérülés helyénél jóval nagyobb területen érezhető a fájdalom, tipikusan ilyen a porckorongsérv miatti fájdalom lesugárzása a lábakba, amely az érintett idegek lefutása mentén érezhető.

Ha térde fáj, lehet, hogy a csípőjéből sugárzik, a sarok- vagy lábujjfájdalom eredete lehet a derékból! Éppen ezért fontos a fájdalom kivizsgálása céljából szakemberhez fordulni, hiszen így nem csak a tünet, de az ok is megszüntethető - hangsúlyozza a szakértő.