A 67 éves dél-afrikai férfinak különleges hobbija van: cápákkal úszkál. Bár meglepően kevés baleset érte 50 éve alatt, van olyan élménye, amelyet soha nem felejt el: egy másfél méteres, éhes karibi zátonycápa alaposan "megfegyelmezte", amiért elcsaklizta előle a zsákmányt.

"Valahányszor a cápa be akart kapni egy halat, kilőttem a szigonyt. A harmadik eset után a cápa eléggé begurult, és beleharapott a bal karomba; csak egyszer, de eléggé dühösen" - emlékezett vissza.

A sebből ömlött a vér, Leandernek pedig igencsak iszkolnia kellet vissza a csónakba, hogy megússza a kalandot. A kórházban 42 öltéssel varrták össze a sebet, de a heg még négy év múltán is tisztán kivehető a karján.

Mentálisan azonban nem változatott rajta az eset. "A bölcsesség nem jár mindig együtt a korral" - somolyog Leander, egy német zsidó fia, akinek édesapja a nácik elől menekült el 193-ban Berlinből, és végül Dél-Afrikában kötött ki.

"Nincs szebb egy cápánál" - mesél a szenvedélyéről, amely hatéves korában kezdődött, amikor először olvasott könyvet a búvárokról és a tengeri ragadozókról. Először azonban csak 14 éves korában merészkedett be a cápák közé.

Annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljön a cápákhoz, palack nélkül merül közéjük. "Így nem érzem magam betolakodónak - ráadásul sportosabb is a dolog." A testét a búvárruhán kívül nem védi semmi, a túl kíváncsi cápákat szigonnyal tartja távol.

"Kicsit megkavarom vele a vizet, hogy felizgassam a cápákat. Ez elég ahhoz, hogy érdeklődéssel és bátran közeledjenek hozzá. Vannak, akik szerint nem vagyok normális - és lehet, hogy tényleg igazuk van."