Darázsi Zsolt, a Magyar Madártani Egyesület zalai titkára azt javasolja, ne adjon senki ennivalót a madárnak, inkább erélyesen kergesse el.

A gólya még ősszel érkezett a Balaton mellé Graz környékéről. Fiatal korában ott nevelhették. Horgászok találták meg igen legyengülve, ők vitték a fenékpusztai madármentő helyre.

Az ottani madártani egyesületnél telelt át, tavasszal azonban elengedték, hogy visszatérhessen fészkelő helyére.

Hanna azonban nem ment el, hanem beköltözött egy műfészekbe. Úgy tűnik, már sokkal inkább az embereket tekinti társnak, hiszen az odaérkező többi gólyát mind elzavarta.

Először a fenékpusztai vasútállomáson keresett magának társaságot. Ennivalót kéregetett, egyre erőszakosabban. Közeledését már sokan zaklatásnak vették, hiszen ha nem kapott élelmet, molesztálni kezdte az embereket. A gyermekeknek és a nőknek a fenekében is belecsípett.

Később a keszthelyi parton bukkant fel, ahol a horgászoktól kunyerált halat magának. Bement már strandokra is, ahol a gyerekeket riogatta. Csütörtök reggel is Keszthelyen látták, ahol ismét a horgászokkal próbált "egyezségre jutni".

A madártani egyesületnél Hannának nevezték el, mivel azt gondolják róla, hogy nőnemű. Ezt azonban teljes bizonyossággal nem tudták megállapítani.

Az ornitológusok egyelőre nem fogják el a gólyát, mert nem tartják túl veszélyesnek. De már keresik a biztonságos helyet a számára, a szakemberek ugyanis úgy látják, hogy nem akar visszailleszkedni a gólyatársadalomba.

Darázsi Zsolt azt mondta: aki találkozik Hannával, ne féljen tőle, legfeljebb a kisgyermekeket tartsák távol a gólyától. Bántani semmiképpen nem kell a madarat.