Május végén, júniusban a párzást követően a nőstény mocsári teknősök akár két kilométerre is eltávolodhatnak a víz közeléből, hogy lerakják tojásaikat, amikből a kis teknősök augusztus végén, szeptember elején kelnek ki – írja a Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatása alapján a sokszinuvidek.24.hu.

A mocsári teknős hazánk egyetlen őshonos teknősfaja. Vízhez kötődő életmódot folytat: mocsarakban, állóvizekben, lassú folyású folyók árterében él. Főként ragadozó, másodsorban dögevő, felnőtt korában növényi táplálékot is fogyaszt. A fiatal egyedek ősz elején indulnak meg a vizes élőhelyek felé.

Kikelésük után a kis teknősök kerekdedek, és körülbelül akkorák, mint egy 200 forintos érme. Ösztönösen megérzik a víz közelségét, és elkezdenek vándorolni oda, ahonnan anyjuk jött. Ezért fordulhat elő, hogy szeptember elején,

ha napos az idő, akkor egészen meglepő helyen találkozhatunk pici, apró teknősökkel, ott is, ahol nem is sejtenénk a közelben vizet.

Ha a fiatal egyedek megtalálják a számukra megfelelő vizes élőhelyet, akkor megkezdik önálló életüket. Szúnyogok lárváival, apró vízi puhatestűekkel illetve elpusztult állatokkal táplálkoznak.

A túlélési esélyeik azonban kicsik, ugyanis a rókák és a vaddisznók is előszeretettel keresik meg a teknősfészkeket és eszik meg a tojásokat, így 10 fészekből körülbelül 2-3-ból lesznek újszülött teknősök. Ezután a vízhez vezető út is kockázatos, a frissen kikelt páncélosok igazi csemegét jelentenek a vízi madarak számára. Emellett kiemelt veszélyt jelent a védett faj fiatal egyedeire, ha vándorútjukat autóút keresztezi. Sokuk esik áldozatul az autófogalomnak.